Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

LEHTINEN ILDIKÓ: A szekrény és a láda: az identitás kérdése egy mari faluban

nemzeti azonosságtudatnak ugyanígy a lényegi elemeit képezik (Geertz 1973:238-243; Niedermüller I 994:28; Suojanen I 996:147). A marik - a többi, Oroszországban élő és szintén uráli nyelvet beszélő néppel együtt - kisebbségként léteznek a saját hazájukban. A nyelvük megkülönbözteti őket szomszédjaiktól, és - amint mondani szokás - a nyelv a haza. De elegendő-e csupán a nyelv ahhoz, hogy a nemzeti hovatartozáshoz és azonosságtudathoz alapot, kiindulópontot szolgáltasson? Ezzel a kérdéssel foglalkozott a közelmúltban Lauri Honko.

2 Az I 992-t követő posztkommunista évek roppant izgalmas időszakot jelentenek a kultúrát és a viseletet elemző kutatónak Oroszországban. Saját kutatásom közben tapasztalhattam, hogy a korábbi időszakban inkább bírált népviselet éppen ez idő alatt vált a nemzeti identitás jó értelemben vett jelképévé. Egyes helyeken pedig az emberek úgy érezték, nem csupán szimbolikus értéke miatt kell visszatérniük hagyományos népviseletükhöz, hanem esztétikai okokból is. A népviselet szimbolikusjelentését a fogyasztói társadalom hangsúlyozza, de ez esetben a kezdeményezés maguktól az emberektől származott, nem pedig az uralkodó politikai helyzetből. A jelen tanulmányomban egyetlen falu társadalmának szemszögéből vizsgálom a mari identitást. A kérdéseim a következők: miként ismerheti föl és értelmezheti egy kutató az identitás jeleit? Hogyan lehet a kultúra jeleit értelmezni? Milyen szimbólumokat érthetünk meg? Ez a kérdéskör számos vizsgálódást tesz szükségessé a „mi az azonos, és mi a más?" tematika mentén (Niedermüller I 994:30). A Baskíriában lakó keleti marik egy idegen területen alkotnak kulturális egységet. Mik alkotják a keleti marik azonosító jeleit ma, a posztszocialista korszakban? Részét képezik-e Oroszország kollektív tudatának? Kik voltak képesek megtartani a kisebbségi kultúrát idegen talajba - ráadásul egy másik uralkodó rendszer környezetébe - átültetve? Mennyire lehet képes egy kívülálló arra, hogy dekódolja, megértse a mari identitást, és lehetséges-e ilyesmi egyáltalán? A kérdés tehát a mai modern társadalomra és azoknak a népeknek a kultúrájára vonatkozik, akik az egykori Szovjetunió területén élnek. A népviselet talán a legszembetűnőbb a nemzeti szimbólumok közül. A kívülálló számára egy, a közösség által jóváhagyott modell képét jeleníti meg. E modell egyik legfontosabb szerepe, hogy elsődlegesen a nemzeti, másodsorban pedig a szűkebb helyi identitást megjelenítse, kifejezze. Az etnikai identitás meghatározásakor legalább az alábbi kérdéseket meg kell tudnunk válaszolni: Ki vagyok? Kinek tartom magam? Kinek tartanak mások? (Lailukka 1 990:29). Lönnqvist ( I 996:97) is ugyanezt a kérdést tette föl egy etnográfusnak. A nemzeti identitás kérdése igencsak jelentéstelivé és fontossá válik, amikor kisebbségek - például jelen esetben a finnugor nyelveket beszélő népek - kultúráját tanulmányozzuk. Elvileg háromféle nemzeti identitás létezik. A személyes etnikai identitás magára az egyénre vonatkozik, és szorosan kötődik a személy családjához és neveltetéséhez. A társadalmi etnikai identitás a kívülálló szemén keresztül határozza meg az identitást. A kollektív etnikai identitás pedig egy erősen szimbolikus töltetű közösségi szellemet rejt magában, az összetartozáson helyi, nyelvi vagy kulturális közösséget értve (Lallukka 1990:30). Niedermüller Péter (1992:

1 I 9) szerint a szocialista jellegű politikai rendszeren belül az embereknek volt egyfelől egy saját világuk vagy életviláguk, amelyben a társadalom szabályai és értékei voltak érvényesek. Emellett pedig létezett egy másik világ, a makrotársadalmi világ, amelyben a kisebbségek a többségi társadalom szemszögéből tekintve jelentek meg. Jean Cuisinier ( I 995:22) a románokat tanulmányozva egyfajta divergenci-