Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

BENDA GYULA: Patrónusok vagy komák - a keresztszülői kapcsolathálók Keszthelyen 1740-1849

mindig más-más partnerrel vannak feljegyezve. A párok esetében megállapítható, hogy házaspárok. Takács Ferenc nemes kalaposmester mindig a feleségével, Trunczer Katalinnal vállalt keresztapaságot (felesége azonban néhányszor másokkal is keresztanyaként szerepelt). Egyértelmű, hogy a házaspári szerepvállalás normaként is megfogalmazható. A másik forma az, amikor a gyakrabban előforduló személy nem kötődik egy másikhoz. Radmanics József az 1 760-as években többször keresztapa, mindig más nővel. Róla keveset tudunk, I 767-ben Keszthelyen házasságot köt, de éppen házassága után tűnik el az anyakönyvből, majd későbbi második házasságakor mint zsidi tanító jelenik meg. Esetében tehát nőtlen tanítót sejthetünk, aki azért népszerű keresztapa lehetett. Férfiak esetében egy-egy foglalkozási szerep (például ilyen a 18. században a tanító) eredményezhette a szerepvállalást egyedül, de hasonló eseteket nőknél is megfigyelhetünk. Özvegyasszonyoknál ez talán hasonlóan értelmezhető, de gyakran nem tudjuk mivel magyarázni a jelenséget. Egy-egy alkalmi keresztszülői pár lehet apa-leány, anya-fiú, lehetnek testvérek a komák, illetve biztosan nem házaspárok. A gyakran felkért, azaz feltehetően presztízst adó keresztszülők azonban mind házaspárok. A 19. század első felében egyetlen kivételt fogalmazhatunk meg a fenti fő tendenciával szemben: Lichtenvalner György ácsmester és nemes Csák Rozália 68 esetben tart keresztvíz alá csecsemőt együtt, de nem házasok. A Lichtenvalner és a Csák család között érdekes szövetség, kapcsolat figyelhető meg (például Csák Antal megyei esküdt segít a családnak hagyatéki pereknél

17

). Megkockáztathatjuk azt a feltevést, hogy valójában gyermektelen házaspárról van szó, akik nem helyben házasodtak (vagy elmaradt házasságuk anyakönyvezése). Az esetek túlnyomó többségében a keresztszülők tehát házaspárok. A keresztelések 2-3 százalékánál a plébános vagy káplán, esetleg egy szerzetes a keresztapa. Egykét esetet leszámítva, ahol valamennyi gyereknél a plébános a tanú, ezek esetiek, s a kényszer szülhette. A 18. század közepén viszonylag gyakran keresztanya Törey László plébános nővére, aki vele egy háztartásban él mint gazdasszonya. Hasonlóan rendkívüli eset, amikor a bábaasszony a keresztanya. De az esetek mintegy tíz százalékában a keresztszülők apa és leánya, anya és fia vagy testvérpár. A leggyakoribb eset, hogy valamelyik szülő halála esetén a gyerekek lépnek helyére azon családok gyerekeinél, ahol szorosabb a kapcsolat, azaz mindig ugyanaz a házaspár tartotta keresztvíz alá a gyerekeket. A leányok és fiúk már hat-hét éves korukban is keresztszülők (azaz feltehetően a bérmálást követően váltak egyházilag alkalmassá e funkcióra, de ezt a kérdést a szakirodalomban egyelőre nem volt módunk tanulmányozni), de igen gyakoriak a tizenévesek e szerepben. A leányok a házasságukat követően egyértelműen nem vállalnak apjukkal keresztkomaságot. A házasság valószínűleg a férfiaknál is változást, a szülői családból való kiválást jelez. A keresztszülőknél több esetben találjuk, hogy a pár már a házasságkötés előtt együtt bukkan fel. Ez azt mutatja, hogy létezhetett a jegyesség intézménye, s ezek a fiatalok már mint jövendő házaspár vállalhattak komaságot. A legnehezebb kérdés a keresztszülőknél a nem házaspári s nem szülői vagy testvéri kapcsolat kérdése. A feldolgozás jelenlegi szakaszában a keresztelések mintegy húsz százalékánál találunk olyan párosítást, amelyik nem sorolható be a fentiek közé. Ezek egy része bizonyára olyan házaspár, amelyre nincs más adatunk (azaz nem helyben volt az esküvő, nem született Keszthelyen gyermeke, illetve nem ott haltak meg). Számos eset-