Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSÁSZI LAJOS: Viselet és identitás. A finnugor néprajzi muzeológia lehetőségei Finnországban (Wilhelm Gábor interjúja Lehtinen Ildikóval)

Tehát már sokkal részletesebben... Igen, és három néptől. És akkor megjelenne ez a terminológia természetesen, a bibliográfia, és akkor azt lehetne használni. Enciklopédia jellegű lenne a kötet, cikkeket tartalmazna, nem túl részletes leírásokat. Most már majdnem készen van, összeszedtük a szavakat, oroszul elkészült. Egybe kell még szerkesztenem az anyagot. Részben angolul jelenik meg, részben, ha meg fog jelenni oroszul, meg kell szerkesztenem azt a változatát is. Hadd említsek egy példát, hogy miért lenne hasznos ez a fajta kiadvány. Vegyük, mondjuk, a fürdőt, a szaunát. (Itt van nálam az anyaga, ma épp ezt olvastam el.) Ebben az esetben a cikk tárgyalja az épületet természetesen, a szokásanyagot, rítusanyagot, ami hozzá kapcsolódik. Ez az egész a finnek számára sem rossz ötlet. Finnországban is egyre kevesebben tudnak oroszul. Az orosz nyelvű anyag ugyan hozzáférhető, van, de nem használják. Ezért úgy gondoltam, hogy egy ilyen enciklopédiaszerűség egyszerűbben tudja közvetíteni azt az ismeretanyagot, ami felhalmozódott ez idáig. Ez a munka a jövőben minél nagyobb tematikus területre terjedne ki, vagy van néhány fókusz, és inkább ezekre összpontosulna csak? Felosztottuk a területet. Úgy nagyjából a Magyar néprajzi lexikon vagy talán valamelyik hasonló lexikon tartalmát ölelné fel, ám kihagytuk belőle a tudománytörténeti részeket. Nagyobb kategóriák köré szerveződne az anyag. Néhány témát tehát külön kiemeltünk. Például kiemeltem a szaunát, de ilyen az állatvilág néhány képviselője. Például a mókust külön kiemeltük, önálló részben tárgyaljuk, miután az külön egység. Tehát természetesen amikor az egész anyagot összeállítottuk, meggondoltuk a felépítését. Két évig dolgoztunk rajta, készítettük elő. Először összeállítottunk egy listát a cédulákból, utána azt jól átnéztük, hogy használható-e az a kézikönyv. Mert ha túl sok apró cikk van, az sem jó. Akkor szétaprózódik az egész. Igy is egy kicsit túl részletes, inkább az a gondom. Az egész munka eredményeképpen a finneknek is lesz egy lehetőségük még egyszer megismerkedni a Volga menti finnugor népek néprajzával. Ki mindenki vesz részt a projekt munkálataiban? Van három koordinátorom. Három kutató, akikkel szorosabban együtt dolgozom. Szerkesztőbizottságnak hívjuk magunkat. Három kültag: az izsevszkiektől, az udmurtoktól Pavel Orlov, egyetemi adjunktus, ő inkább szemiotikával foglalkozik, a színnevek világával. A mordvinok közül Jelena Moksina, egyetemi tanár Szaranszkban, aki városi néprajzzal foglalkozik, és nagyon jó anyagot gyűjtött össze. Tamara Molotova, a mari tudományos intézet kutatója a viszonylag idősebb korosztályt képviseli. Kellett is valaki, aki kicsit összefogja az ottaniakat. Természetesen nem ők írják az összes címszót, az lehetetlen is, és nem is ez a területük. Hanem kiadják a megfelelő szakembereknek, de ezzel nekem így már nem kell foglalkoznom. Én teljesen úgy foglalkozom a dologgal, hogy ők a szakemberek, ők tudják, hogy mit kell bemutatni. Azután természetesen szerkeszteni kell az anyagot, át kell nézni.