Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

CSÁSZI LAJOS: Viselet és identitás. A finnugor néprajzi muzeológia lehetőségei Finnországban (Wilhelm Gábor interjúja Lehtinen Ildikóval)

Mint kiállítást. ...mint állandóan valamilyen népviselet kirakni, és akkor jaj, de szép a finnugor népviselet, akkor én fölvetettem azt, hogy publikáljunk valamit közösen, egy kis könyvet. Ez meg is jelent, én szerkesztettem a könyvet, két nyelven, finnül és angolul jelent meg. Ebben szerepelnek az oroszországi finnugor gyűjtemények és múzeumok. Ez nagyon hasznos volt, ezt ők írták oroszul, tehát megvan oroszul is. Csak az oroszországi intézmények szerepelnek benne? Igen, noha tudjuk, és ezt az előszóban írtam meg, hogy természetesen Tartuban is van ilyen anyag, Budapesten vagy Szentpétervárott szintén gazdag anyag található, de ez az oroszországi finnugor gyűjtemények bemutatása. Éppen azért, mert azt vettem észre, hogy gombamód jönnek létre múzeumok Oroszországban. Ennek a fő oka természetesen a Szovjetunió felbomlása 1992 után. Ezek a múzeumok szinte kivétel nélkül helytörténeti múzeumokként működtek, és sajnos máig is így működnek. Felületesek a kiállításaik, tehát még mindig szovjet témájuk van. És a másik, ami engem még nagyon zavar, hogy ezek továbbra is csak orosz nyelvűek. Több közülük (az udmurt és a mari múzeum is) nemzeti múzeumi státust kapott, ami sokat jelent az országban, sok lehetőséggel jár együtt. Ugyanakkor ezt nem használják ki. Van egy csomó nemzeti múzeumuk, de mindegyik orosz nyelvű a finnugor nyelvű területeken is. Az ember ilyenkor felveti nekik, hogy most már ébredjenek fel egy kicsit, már nyugodtan lehetne a nemzeti nyelveket is használni, és ekkor felajánlják, hogy majd finnül lesz a kiállítás. Kinek? Nekem? Vagy annak a pár finnek? Inkább a saját lakosságuknak kellene csinálniuk a múzeumot. Mint ahogy gyakran hivatkoznak a helybeliek arra, hogy jó volna látni, olvasni a saját nyelvükön magyarázatokat, szövegeket a kiállításokban, iskoláscsoportokat lehetne oda vinni. Megismerhetik a korábban használt tárgyak elnevezéseit... Ehhez kapcsolódik a következő példa is, amit most csinálunk, egy enciklopédiát próbálunk összeszedni. A Volga környéki népekről kezdtük el, azaz az udmurtokkal, a marikkal és a mordvinokkal kapcsolatban. Ez lesz a finnugor tárgyi kultúra enciklopédiáig ja. Mikor kiadtuk az első könyvecskét, rögtön felmerült, hogy mi legyen a következő lépés. 4 És most visszatérünk erre a nyelvi problémára. Tehát már nem nagyon ismerik a saját e- terminológiájukat. Miután a kutatók egy része orosz, nagyon sokat publikálnak orosz 2JX nyelven, tehát ami Magyarországon is normális, hogy mindenféle tárgynak neve van, a „cg tárgy részeinek is nevük van, és ezeket nálunk sem felejtik el. Itt gondoltam arra, hogy például Finnországban az I 930-as években kiadták A finnek rokon népei {Suomen suku, 1913, 1937, Helsinki) című háromkötetes nagy munkát. Ilyet már nálunk nem lehet „eladni", senki nem olvas ilyesmit. Viszont a finnugor népek iránt nagy az érdeklődés Finnországban is. És gondoltam, hogy ilyen enciklopédiaszerűen lehetne bemutatni bizonyos dolgokat, mint például fürdő, kemence...