Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

BENDA GYULA: Patrónusok vagy komák - a keresztszülői kapcsolathálók Keszthelyen 1740-1849

semmi jutalmát sok fárodságáért és velem való gondviseléséért nem adtam, azért valaminémű házi javaim akármelly néven nevezendők maradnak, mindazokat nevezett keresztleányomnak és egyébberánt is közellévő atyámfiának hagyom és rendelem, senki tőle ell ne vehesse."™ Jurák Mátyás I 785-ben vette feleségül Vizkerbelin Franciskát (a házassági anyakönyv szerint a menyasszony ekkor 41 éves volt). Ezt követően férjével három alkalommal volt keresztszülő, majd férje halála után más két keresztapával még kétszer. A fent megnevezett keresztlány idősebb lehetett, s nem Keszthelyen született. Vizkerbelin Franciska korábbi életéről semmit sem tudunk, Antonia Vajzengruberinről sincs semmi adatunk (azonkívül, hogy valamilyen rokoni kapcsolatban is volt keresztanyjával). Ebben az esetben a keresztanyaság egyben későbbi gondoskodást is magában foglalt a gyermektelen nőnél.

37 Viasz János felesége, Takács Eva 1808. január I 7-i végrendeletében többek között így hagyatkozott: „Még két k[eresz]t leányomnak hagyok 4 f[orinto]kat, Bokros Annának és Bokros Örzsének."™ A két leányka 1804-ben és I 807-ben született, s ők voltak a házaspár egyedüli keresztgyerekei. Viasz János újabb feleségével tartotta aztán keresztvíz alá a Bokros família további gyerekeit. Itt tehát személyes kapcsolat lehetett a két család között (kinn éltek a szőlőhegyen). Nemes Papp Ferenc molnár is megemlékezik 1811. július I 7-i végrendeletében egyetlen keresztfiáról: „Pintér Mihály kissfiának, mint keresztfiamnak hagyok 50 forintokat."

39 (Egyébként ezzel azonos összeget hagyott a nemesi kommunitásra is.) Pintér Károly 1811 elején született, alig féléves csecsemő volt tehát a végrendelkezés idején. Papp Ferencnek ez volt az első keresztgyereke a városban, s mivel még két évtizedig élt, a későbbiekben más családoknál is vállalt keresztapaságot. Végül még egy végrendeleti adatot találtunk. A gyermektelen Oláh Márton és felesége 1839. február I 8-án végrendelkezett az alábbi módon: „Minthogy testünkben ugyan öregek, de légyen hál az egek urának mind a' ketten épp és fris elmével vagyunk, azért az alábbiratott érdemes gyenesi elöljáróság jelenlétéiben] ezen Ányos Ferenc név alat lévő 's mü általunk felnevelt, örökben tartót keresztgyermekünknek hozzánk eddig is megmutatott hívségéért, és ezután és ő általa megajánlot erántunk holtig leendő gondviseléséért e következendő végzésünket úgy haggyuk és rendeltük, ú[gy]m[int]: ... 5. Felső Qyenesi hegységben fekvő szőllőjoszágunkat hozzátartozandó hajlékokkal és benne lévő ingó javakkal, egyszóval, a' mi csak holtunk után fog találtatni, azon föllebb éréntett keresztgyermekünknek haggyuk és rendöllük ollyformán, hogy senki tőle el ne vehesse. 6. Ha Isten ő szent felsége azon gyermeket magzat nélkül az világbúi kiszolléttaná, azon föllebb éréntett lélekpénz kifizetése után az érdemes gyenesi elöljáróság intézete és közbenjárulásával minden ingó és ingatatlan javaim elladattassanak, és az gyenesi kápolnára, a'vagy annak reparatiojára fordíttassanak. 7. Ha azon gyermek megházasodnék és az hitesse utobra maradna magzat nélkül, még az Ányos Ferenc ura nevét viseli, azon jószágban nyugton maradhat, de ha férhez fog menni, az moringlevele értelme szerint moringjával megelégéttetik, az föntmaradott javak pedig ugyan az gyenesi kápolnára haríttatnak."

40 A gyermektelen házaspár tehát örökösének a keresztgyerekét tette meg, s még annak gyermektelensége esetére is rendelkezett. Ányos Ferenc nem Keszthelyen született. Ez azt is jelenti, hogy a már régóta a városban élő házaspár megőrzött társadalmi kapcsolatokat születési, származási helyével. Ányos Ferenc megházasodott, s az adójegyzék szerint valóban megörökölte keresztszülei vagyonát.