Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

BENDA GYULA: Patrónusok vagy komák - a keresztszülői kapcsolathálók Keszthelyen 1740-1849

Keszthelyen mintegy háromszáz végrendelet maradt ránk, ehhez képest igen elenyésző a keresztgyerek említése. Megjegyzendő, hogy a végrendeletekben, főleg örökös nélküli testálok esetében számos hagyományt említenek, köztük szolgálókat, szolgát, gondviselő gazdasszonyokat találunk. Ok gyakrabban fordulnak elő, mint a keresztgyerekek. Viszont egyes hagyományban részesülők, akiket nevükön vagy más vonatkozású megnevezéssel említenek, valójában keresztgyerekek is lehetnek.

41 Egyedi adatokat találhatunk más forrásokban is a komaság jelentőségére. Bodor Gergely nemes kirurgus I 782-ben költözik a városba, s feleségül veszi Vasvári István szabó leányát. Vasvári István a Dékmár gazdacsaláddal áll keresztszülői kapcsolatban. I 782 után született János fiuknak már a seborvos a keresztapja. Dékmár János maga is kitanulja a seborvosi mesterséget, s keresztapja leányát, Annát veszi feleségül. Bizonyára nem véletlenül, hanem keresztapai segítséggel alakult így a sorsa. Összefoglalóan megismételhetjük a korábban elmondottakat, mely szerint a komaság intézménye Keszthelyen nem azt a szerepet töltötte be, amit más korban a néprajz megfigyelt és általánosított a magyar paraszti társadalomra. A keszthelyi gazdák és szőlőművesek inkább patrónust kerestek gyerekeik keresztszüleinek, nem pedig egyenrangú társat. Ez tehát nem jelenthet tartós, szinte rokoni kapcsolatot a családok között. Az is kérdés, hogy mennyire szolgálta a keresztszülő választása a gyerek biztonságát. Ez azonban csak szélesebben vizsgálható: mi volt az árván maradt gyerekek helyzete, hogyan gondoskodott az uradalom vagy a mezővárosi társadalom a nagyszámú árváról. A kérdés egyelőre megválaszolhatatlan. A végrendeletek, örökösödési perek tanulmányozása azonban arra enged következtetni, hogy a közösségi szolidaritás erősebb volt, nem volt szükséges családi stratégia, azaz keresztkomák kiválasztása ehhez. (Ez nem jelenti, hogy jó helyzete, biztonságos élete volt a szülők nélkül felnövő gyerekeknek, hanem csak azt, hogy az a kiscsaládnál tágabb közösség keretében oldódott meg.) A szántógazdálkodásból és szőlőből élő keszthelyiek keresztszülei, a mezővárosi iparosok egyben az önkormányzat vezetői, hangadói is voltak, a város önképét is a mesteremberek által lakott település jelentette. A vizsgált időszakban azonban, láthattuk, jelentős változások indultak el. Ennek okait igen nehéz megnevezni. Egyrészt a kutatást időben tovább kell folytatni, hogy a tendenciák kifejlődését láthassuk, másrészt pedig összehasonlító anyagra, hasonló vizsgálatok sorára lenne szükség. Egy tényezőt azonban kizárhatunk: a demográfiai viszonyok, a halandóság, azon belül a csecsemő- és gyerekhalandóság nem változott meg alapvető_j en.

42 Általános tendenciaként az individualizálódást hozhatjuk fel, azaz a személyi vá7 lasztások erősödését a közösségi mintákkal szemben. Viszont sajátos helyi tényezőként o említhetjük a szőlőhegyi kiköltözést s a szőlőhegyek leválását a városról.

43 Ez szétváJ3«rt lasztotta a szőlőművelőket és a városi iparosokat. Ez a szétválás része annak a társadalJSg mi folyamatnak, amikor a mezővárosi iparosság dinamikusabb változása (iskoláztatásban, anyagi kultúrában) megteremti a másik oldal, a szőlőművesek tradicionális kultúráját. A keszthelyi mezővárosiak a 18. században egyértelműen elkülönítették magukat a falusiaktól, a rusticus állapottól, azaz a korabeli parasztságtól. A szőlőhegyekre kitelepült népesség azonban a I 9. század második felében egyértelműen az akkori paraszti társadalom részévé vált. Mindez a háttere lehet a keresztszülői intézmény változásának, de az összefüggéseket további elemzéseknek kell pontosítani. I 8 A komaság társadalmi intézménye tehát történetileg változó volt, koronként és esetleg