Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
Tabló - Mitől nemzeti az egzotikus? Die Entdeckung der Welt. Die Welt der Entdeckungen. Österreichische Forscher, Sammler, Abenteurer című kiállítás Bogdán Melinda
Humboldt levele ferde kézírásával 3 ), a brazíliai szélszellem maszkkosztümjével, 4 a hawaii Kukailimoku hadisten tollból készült mellszobrával, 5 az ogura hyakunin isshu költői játékhoz használt kártyákkal 6 és dél-afrikai krumplibogarakkal. 7 Ezt a sort három, az eddigiektől eltérő tematikai egység fűzte össze: az I. Ferenc császár megbízásából Brazíliába indított expedíció anyaga (181 7-1835), a Novara fregatt útjával - amely osztrák zászló alatt elsőként tett világ körüli utazást (1857-1859) -és a haditengerészettel foglalkozó rész. Ezek a kiállítótér centrális helyeit foglalták el, az installációs megoldások szellemessége is itt jelentkezett a leghangsúlyosabban: projektorral kivetített tengerfelvételek a Novara hajó modellje körül, vagy a hajóhíd, amelyen keresztülsétálva a haditengerészet termébe jutottunk. II. „A Novara hős matrózainak a hálás tudomány 1859" szerepel egy emlékérmen, amit a Novara hazatérésekor valamennyi matróz megkapott. Egy gyakorlatozó iskolahajó számára, amely a tengeren való „jelenlétet" biztosította, vagy amelyik kereskedelmi szerződések sorsát garantálta, csak harmadlagos szempont volt a tudományos expedíció. Mégis az utóbbiért kaptak emlékérmet az utazás résztvevői, hiszen utólagosan tevékenységük és az összegyűjtött tárgykollekciók a nemzeti kultúraépítés részévé válhattak. Ennek az egyetlen tárgynak a példája nyújthat kiindulópontot ahhoz, hogy megértsük a kiállítás felvállalt és hangoztatott szerkezetét. Az osztrákok számára akkor és most is fontos, hogy bemutathassák aktualizálható személyiségeiket (híres felfedezők a nemzeti pantheon tagjaiként). Ez olyan szilárd biográfiai koncepciót szült, amely a címben megjelölt téma bemutatására csak részben volt alkalmas. A szócikké csupaszított életrajzok megvilágították az utazók motivációit, és számszerűsítették az általuk gyűjtött tárgyakat, de nem vállalkozhattak úti élmények vagy az utazás hajdani interpretációinak, az otthon maradottak reflexióinak tényleges bemutatására. Érdekes volt a kiállítás egyetlen női szereplőjének, Ida Pfeiffernek az alakja, akit kiemeltek a sematizált keretből azzal, hogy felhasználták a korabeli sajtóban megjelenő anyagokat. 1856-ban, Mauritiuson és Madagaszkáron tett utolsó útja után olyan híressé vált, hogy a Die Wiener Elegante olvasói kérésre megjelentetett néhány idealizált képet, amelyen utazóöltözékében és lepkefogó hálójával látható. Kíváncsisággal vegyes döbbenettel szemlélhettük azt a sötétített üvegszemű selyemálarcot, mellyel az utazó- ^2 nő a délszaki por ellen védekezett. Furcsa kontrasztja volt ez az európai álarc a kultikus ^ maszkoknak. „ A másik emblematikus figura, aki túlmutatott a biográfiai aspektuson, Rudolf Pöch volt, az első osztrák antropológiai és etnológiai intézet alapítója. Új-Guineában, a pápuákat tanulmányozva számos fonográffelvételt készített, fényképezett, és maga után küldetett egy filmkamerát is, amivel I 905 októberében forgatott először. A kétezer méter megvilágított filmből azonban ezerkétszáz méter használhatatlan volt, mert a filmkazetták némelyike rosszul záródott (Kirghergart-Weiss 2001:378). A kiállítás szórólapján is szereplő fényképen azt a beállított jelenetet láthatjuk, amint a fonográfot körbevették a pápuák, az egyik baifa harcos tekerte a masinát, a többiek pedig az óriástölcsérbe énekeltek, mialatt Pöch exponált. Kitüntetett fontosságú ez a I 43
