Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - Mitől nemzeti az egzotikus? Die Entdeckung der Welt. Die Welt der Entdeckungen. Österreichische Forscher, Sammler, Abenteurer című kiállítás Bogdán Melinda

fotó, mert a kutató tekintet a továbbiakban csak pár fényképet találhat: Andreas Reischek 1886-ban Új-Zélandon készült albuminképei a Tarawera vulkán kitörését, illetve a kitörés előtti és utáni állapotot rögzítették. O maga 1880-ban egy műteremben, a felfedezőnekjáró attribútumokkal felszerelve, expedícióhoz öltözve, görnyesztő hátizsákkal, bottal, puskával a kezében áll előttünk. Rudolf Bacher akvarelljei (Varundik, Vatuszik, Maszáj nő és harcosok) - amelyekről metszetek jelentek meg- „fotóalapúak", Oscar Baumann fényképei alapján születtek. A kiállítás rendezői következetesen nem használtak fényképeket. Habár külön vetítőtermet rendeztek be, a megtekinthető diasorozat pusztán látványosságot nyújtott (a „kép magáért beszél" rossz sztereotípiája), mert nem voltak feliratozva, még az elsődleges információkat sem hordozták, ezzel teljesen megfosztották forrásértéküktől azokat. A fényképek utólagosan, a rekonstruáló szemnek elengedhetetlenek lennének. Hiányukkal azonban azt is sugallják, hogy a hajdani utazók és felfedezők a fényképet mint dokumentumot, a vizuális emlékezés egyik formáját jelentéktelennek tartották. Az egzotikus világok befogadták a fotográfust mint utazót, a kereskedelmi célú fényképeket készítőket, és később a privát-amatőr fényképészeket is. Az „interpretátor fotós" fényképei album formában, úti emlékeket felidéző, illetve ismeretközlésre alkalmas jegyzetekkel voltak ellátva. A kereskedelmi célból fényképezők között találhatjuk azokat a fényképészeket, akik a főbb turisztikai központokban telepedtek meg, s képeikkel birtokolhatóvá, hazavihetővé tették az úti élményeket. A privát fényképezés 1888-tól, George Eastman Kodak kamerájának piacra kerülésével vált tömegessé. Ezeken a fotográfiákon a felfedezett, idegen világ már nem ismeretlen alakokkal bontakozik ki, hanem ismerős figurákkal is találkozhatunk. Valójában fényképet kiállítani „veszélyes". Több jelentésrétege van, ami szétfeszíthet egy megkonstruált, végigvezetett koncepciót-esetleg „papírkiállítássá" változtatja az eredetit. A felvállalt „egy nézőpontú" biográfiai aspektust bizonyára fellazította volna, hiszen képek jelentek volna meg az addig ismeretlen tájakról, és a tájakat benépesítő emberekről, az utazás helyszíneiről és az ott élőkről, az utazók idegenekkel való találkozásairól. Ez a hangsúlyeltolódás a nemzet által felhalmozott értékek büszke birtoklása helyett az egzotikus világok ismeretlensége felé irányította volna a néző figyelmét. Az egzotikumot a tárgyak reprezentálták, amelyek illusztrációnak minősítve csupán érzékeltették, de nem tették jelen lévővé a megidézett kultúrát. III. James Clifford a Kiállított kultúrák (nem nyugati tárgyak európai gyűjteményekben) című munkájában Richard Handlerre hivatkozva fogalmazza meg azt a tételt, hogy a kulturális vagy személyes identitás kialakulásának előfeltétele a gyűjtés aktusa, vagyontárgyak felhalmozása önkényes érték- és jelentésrendszerekben. Handler szerint az identitás egy autentikus területének gyűjtése összefonódik a nacionalista politikával, a restriktív joggal (Clifford 2001-2002:23). Az így kialakított tárgyuniverzumba kerülhetnek be kontextusváltó képességük révén az egzotikusnak számító tárgyak. Ezt a metamorfózisra való alkalmasságot két szem-