Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - Vadászok és gyűjtögetők: a moszkvai találkozó. Schweitzer, Peter P. - Biesele, Megan - Hitchcock, Robert K., eds.: Hunters and Gatherers in the Modern World. Conflict, Resistance, and Self-Determination Wilhelm Gábor

A harmadik blokk írásai a modern irányzat klasszikus területével foglalkoznak, az ökológiai viszonyokat, a demográfiai kérdéseket és a piac szerepét tárgyalják. Mitsuo Ichikawa, a mbuti- (pigmeus-) specialista e kis zaire-i vadászcsoport autonómiai lehetőségeit firtatja. Bár az utóbbi negyven évben a mbutik a közvetett és közvetlen állami hatások miatt egyre inkább letelepült életmódot folytatnak, és a világpiacba bekapcsolódtak, a barterkereskedelem előnyben részesítése következtében távol tudnak maradni ennek közvetlen hatásaitól egy gazdaságilag sérülékeny és instabil országban. Volker von Bremen szerint a zsákmányolók kulturális rugalmas alkalmazkodóképessége számos esetben nyújt segítséget a gyarmatosítás, illetve a globalizáció és világgazdaság megjelenésével kialakuló helyzetekre is. A kötet másik legalaposabb tanulmánya a paraguayi, chacobeli indián vadászcsoport, az ajoréodék vallási rendszerének alapos ismeretéből vezeti le a fejlesztési projektekre adott választ, melyet a külvilág ilyen jellegű ismeretek hiányában nem ért. A régész Matthew Spriggs a melanéziai esőerdők korai történetét vizsgálja i. e. 33 000től i. e. 3500-ig abból a szempontból, hogy hol húzható meg a határ a zsákmányoló és a földművelő létfenntartási mód között. A szerző elveti azt a nézetet, hogy a délkeletázsiai és óceániai esőerdők a dél-amerikaiakkal együtt alkalmatlanok voltak vadász- és gyűjtögető csoportok eltartására. A térségben i. e. 20 000 és i. e. 10 000 között több kulturális változás figyelhető meg a felhasznált alapanyagokban és a csere megjelenésében. Mindez azonban nem vezetett a földművelésre való átálláshoz. A valódi földművelés i. e. 3500-tól igazolható a Lapita kultúrához tartozó új bevándorlók megérkezése következtében. A kötet két szerkesztője, Megan Biesele és Robert K. Hitchcock egy namíbiai szan (busman) csoport 1986-ban létrehozott szövetkezetét követi nyomon, mely komoly sikereket ért el a földtulajdonnal, a politikai, gazdasági és kulturális jogokkal kapcsolatos önrendelkezési törekvésekben. A szerzőpáros igyekszik megvilágítani a hatékony önszerveződés körülményeit és feltételeit. Dmitrii D. Bogoiavlenski demográfus Oroszország északi népeinek lélekszámát elemzi a 20. század folyamán. Részletesen foglalkozik fogalmi kérdésekkel, a felmérések problémáival, végül az egyes csoportok lélekszámának változására ható tényezőkkel, melyek közül az utóbbi évtizedig rendkívül magas halálozási arány és a szintén nem csekély mértékű asszimiláció a legfontosabb. A cikk jó bevezető a kérdéskörbe, ám azóta számos jóval részletesebb munka jelent meg ugyanerről (lásd Shoji-Janhunen I 997). A kötet negyedik tömbjét a szerkesztők a nemi szerepekkel foglalkozó írásoknak szentelték. Robert Tonkinson az ausztrál Nyugati-sivatag őslakói körében követi végig a gyarmatosítókkal való kapcsolatba lépést megelőző időszaktól máig a nők státusának változását, váltakozásait. Jellemző, hogy az európai telepesek megjelenése óta a nők önállósága, felelőssége és társadalmi szerepe folyamatosan nőtt, nem utolsósorban a személyre szóló pénzsegélyek, nyugdíjak miatt. Ennek következtében az őslakos nők függetlenedni tudtak a rokonok diktálta és ellenőrizte házasodási körtől és elvárásoktól. Thomas Widlok egy szan (busman) csoport névadási szokásait hozza összefüggésbe a környezetükkel való viszony és az önrendelkezési törekvések szempontjából. E csoportban a külső névadási tendenciákhoz való alkalmazkodás igen hatékony eszközzé tudott válni a külső kapcsolatok manipulálásában, az izoláció és ezzel együtt a marginalizáció csökkentésében.