Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - Vadászok és gyűjtögetők: a moszkvai találkozó. Schweitzer, Peter P. - Biesele, Megan - Hitchcock, Robert K., eds.: Hunters and Gatherers in the Modern World. Conflict, Resistance, and Self-Determination Wilhelm Gábor

Barry S. Hewlett közép-afrikai baka pigmeusok számára kidolgozott segélyprogramokat elemez egy eddig kevéssé preferált szemszögből: a projekteket kidolgozó kormányzati, önkéntes és misszionárius szervezetek nézőpontjából. Elena G. Fedorova rövid cikkében a manysi (vogul) nők társadalmi státusát elemzi mind a történeti források, mind pedig saját gyűjtései tükrében. A szerző megkérdőjelezi a korábban elterjedt nézetet, mely szerint a manysi nők összességében alárendelt szerepet játszottak, kitér a létfenntartásban betöltött, rugalmas funkciójukra, valamint a szertartásokon való részvételükre. Maria V Staniukovich, a Fülöp-szigeteki ifugaók szakértője egy jellegzetesen női epikus hagyományt vizsgál meg, mely éles ellentétben áll a férfiak által énekelt hősénekekkel. A női szövegtípusból, mely a 19. században alakult ki - tehát az I 970-es évekig még élő fejvadászat virágkorában -, hiányzik az ellenség, az epikus tér a háztartás női területét terjeszti ki. A férfiénekekkel szemben, ahol elvileg mindenki ellenség lehet, és ahol a mágia és harci ügyesség számít csupán, a női epikában mindkét fél (család) pozitív szereplő. A kötet utolsó részében négy szerző tárgyalja a zsákmányolók világképét és vallási rendszerüket. Thomas A. Dowson régész a dél-afrikai szánokkal (busmanokkal) összefüggésbe hozott sziklafestmények újfajta értelmezésével kísérletezik. A festmények szerinte nem egyszerűen a szan sámánok élményeit rögzítik, hanem ennél többről szólnak: történeti események ábrázolásai és ily módon forrásai. A rajzok a társadalmi kapcsolatok reprodukciójának és változásainak aktív tárgyi elemei, a sámánideológiák közvetítői. A szan sámánok régóta fontos szerepet játszanak a bantu földművesekkel való viszony alakításában, korábban elsősorban esővarázslásokat végeztek ez utóbbiak számára, amiért fizetséget kaptak tőlük. Ezzel új státust nyertek a saját csoportjukon belül, mely annál fontosabbá vált, minél inkább csökkent a szan zsákmányolók megélhetését biztosító vadállomány. A sámánok között ezzel egyidejűleg kiéleződött a vetélkedés, melyben a művészet a földművesekkel való aktív kapcsolatteremtő eszközzé vált. Cornelia M. I. van der Sluys a malajziai dzsahai zsákmányolók központi kulturális értékeit foglalja össze. Az 1980-as évek vitájában az egyik nézet szerint a zsákmányoló életforma ökológiai alkalmazkodás eredménye, a másik fél szemében viszont politikai, gazdasági nyomásra alakult ki, a szerző amellett érvel, hogy a délkelet-ázsiai területen bizonyos csoportok egy legalább tízezer éves életforma folytatói, és nem tekinthetjük őket „primitivizálódott" földműveseknek. Életmódjukat elsősorban a nem reciprok szétosztás elve, a konfliktuskerülés és a csoport tagjai között működő érzelmi kapcsolatok, illetve az ezekből levezethető rugalmas alkalmazkodás tartja fenn mind a korábbi körülmények, mind a mai állapotok közepette. Evgeniia A. Alekseenko alig néhány oldalas vázlata a jenyiszeji ketek időszemléletének, a halottakhoz való viszonyának és a medvekultusznak az összefüggését tárgyalja, míg Alexandra A. Kim a szölkup lélekelnevezéseket - összesen hetet - ismerteti, arra a következtetésre jutva, hogy ezek eredetileg konkrét testrészekre, természeti elemekre utaltak egy kivételével, mely grammatikailag is absztrakt fogalomként működött. Ebből alakult azután ki az általános 'lélek' fogalom a szölkup kultúrában. A tartalmi újdonságok mellett a kötet tanulságos az orosz és a nyugati témaválasztás, a módszertan és a forráskezelés tekintetében egyaránt. Az orosz etnológusok szinte valamennyien egy általános szintű történeti rekonstrukcióra törekszenek, míg a nyuga-