Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

Tabló - Györgyi Erzsébet, szerk.: Lakodalmi szokások. Mátkaság, menyegző Lux Éva

Györgyi Erzsébet, szerk.: Lakodalmi szokások. Mátkaság, menyegző. Budapest: Planétás Kiadó. 2001. 233 p. /Jelenlévő múlt/ ^\ házasságkötést övező szokásrendszer - magához a házasságkötéshez hasonlóan - napjainkban is örökzöld, állandóan közérdeklődésre számot tartó téma. A házasság intézménye ősidők óta ad keretet az új generáció létrehozását és védelmét biztosító társadalmi-gazdasági egység, a család, benne férfi és no együttélésére. A hagyományos társadalmakban, így a magyar paraszti társadalomban is, egészen a közelmúltig az emberi életút meghatározott „forgatókönyv" szerint zajlott, az egyes társadalmi csoportba beszületett egyén nagy valószínűséggel a szülei, nagyszülei, dédszülei által bejárt utat folytatta, az ő tevékenységeiket végezte tovább. Az életút állomásait, fordulópontjait az egyént körülvevő közösség határozta meg és érvényesítette az azokat övező szokásokon keresztül szinte kötelező érvénnyel. Az élet folyamatosságában az egyéni életút fordulópontjait a közösség ünnepélyes módon teszi emlékezetessé. Az ilyenkor alkalmazott rítus és szokáscselekmények (Arnold van Gennep meghatározásában átmeneti rítusok) mind a résztvevő, mind a közösség számára megkönnyítik a fordulópont, a kritikus átmenet, azaz az új élethelyzetbe kerülés zökkenőmentes átélését. Az életút három kiemelkedő pontja a születés, amelynek szokásai az újszülött befogadását jelentik a szűkebb és tágabb családba; a házasságkötés és a halál, amely az életút lezárása, a földi élet befejezése. A három nagy, átmenetet is jelentő állomás közül a legkiemelkedőbb az életút csúcspontját megtestesítő házasságkötés, amely a házasságra lépő egyének társadalmi állását megváltoztatva, őket a társadalom teljes jogú tagjává, az utódok fogadására és nevelésére alkalmas családdá alakítja. A házasságkötés közösséggel való elismertetését szolgálta jelentős közösségi-társadalmi eseményként a lakodalom, amely a szokáscselekmények, javak (hozomány, nászajándékok) felvonultatása, vendégeskedés - múlatás - tánc alkalmaként a paraszti társadalom számára a reprezentáció lehetőségét nyújtotta (és sokszor nyújtja ma is). A házasságra lépést az ünnepélyes egyházi (jogi) szentesítésen kívül szinte napjainkig szokásokba vagy szokásrendszerekbe rendeződött cselekményegyüttesek kísérték, melyekben a közösség számos tagja is fontos szerepet játszott, például a menyasszony kikérésében, elbocsátásában, új családjába fogadásában. A lakodalom különböző fázisaiban a házasuló felek valamelyike vagy közeli családtagja, esetleg a lakodalom valamelyik fontosabb szereplője gyakran folyamodtak mágikus értelmű cselekményekhez is az eljövendő együttélés minőségének-termékenység, békesség, munkabírás, dominancia, bőség - biztosítása érdekében. A múlt és félmúlt házasságkötéshez vezető és házasságkötéssel kapcsolatos szokásrendszereiből nyújt keresztmetszetet olvasóinak a Planétás Kiadó gondozásában, a jelenlévő múlt sorozat részeként megjelent „Lakodalmi szokások. Mátkaság, menyegző" című kötet 28 tanulmánya.