Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)
Tabló - Alban Bensa - Isabelle Leblic, ed.: En pays Kanak. Ethnologie, linguistique, archéologie, histoire de la Nouvelle-Calédonie Körösi Katalin
tosítás ellenére megdöntőén lokális alapon szerveződő, aluliskolázott melanéz társadalom miként vált a szimbolikus politikai mező egyre meghatározóbb szereplőjévé az 1946 és 1 958 közötti időszakban. Uj-Kaledóniában a társadalompolitikai közbeszéd egyik legfőbb témája napjainkban is a „kulturális kiegyenlítődés", az „esélyegyenlőség", melynek megteremtésében az oktatásügy kiemelten fontos szerepet játszik. Marie Pineau-Salaün a kanak gyermekek relatív iskolai kudarcait történeti távlatokba helyezve kísérli meg értelmezni. Kutatásaiból kiderül, hogy I 945 előtt Új-Kaledóniában az iskolázottság mértéke jóval meghaladta a Franciaország többi, ázsiai és óceániai gyarmatára jellemző értékeket, ám az oktatást alacsony színvonal, az iskolai mindennapokat pedig túlzott merevség, nemritkán agresszió jellemezte. Mindezt a szerző néhány idős ember keserű visszaemlékezésével is illusztrálja - ám a cikk ez utóbbi része kissé felszínes. A kanak társadalomban napjainkban is jelentős változások zajlanak, hiszen a felgyorsult modernizáció megannyi kihívás elé állítja a szigetvilág lakosságát. A harmadik részben ezen túlélési stratégiák, kulturális válaszok elemzéséből olvashatunk egy csokorra valót. Az utóbbi évtizedekben Uj-Kaledónia-szerte nagy számban jöttek létre egyesületek, civil szervezetek, amelyek az anyanyelv ápolását és a hagyományok átadását tűzték ki célul. Egy ilyen szervezet, egy „nyelvészeti bizottság" munkájába kapcsolódott be Isabelle Brill, s tevékenységük eredményeit jelen írásában foglalja össze. Ötéves együttműködésük célja a területen beszélt nyelv variánsainak feltárása, egyfajta szintaktikai és helyesírási norma felállítása, végső soron egy szótár szerkesztése volt. A szerző mindemellett nagy figyelmet szentel a kétnyelvűség problematikájának, és részt vett a helyi kétnyelvű pedagógiai program kidolgozásában is. Az európai és a hagyományos kultúra értékei jól megférhetnek egymás mellett: Marie Lepoutre Lifou szigetén a népi gyógyászat és a nyugati orvoslás formáinak harmonikus szimbiózisát, az egészségügyi rendszer hatékony működését figyelte meg. A nemi szerepeket, a két nem egymáshoz való viszonyát azonban a társadalmi átalakulás meglehetősen felkavarta. Minthogy a szigetvilág társadalmát férfiközpontúságjellemezte, a nyugati minták terjedése számos konfliktushoz vezet - derül ki Christine Salomon cikkéből. A városi életforma ezzel szemben nem feltétlenül jelent szakítást a hagyományos értékrenddel: Christine Hamelin vizsgálatai alapján a Nouméába költözött melanézek sok szállal és rendkívül erősen kötődnek eredeti közösségükhöz, szűkebb és tágabb értelemben vett családjukhoz. Ugyanezen kérdéskörrel foglalkozik Michel Naepels is, aki a másik oldalról, egy konkrét közösség felől közelíti meg a jelenséget, ezen belül is olyan esetekre fókuszál, amikor a családfők szánják el magukat a költözésre. írásából kitűnik, hogy a migráció aligha magyarázható pusztán gazdasági megfontolásokkal, aligha értelmezhető a vidéki társadalmak, a törzsi viszonyok ismerete nélkül, s a beköltözőknek jó okuk van rá, hogy az erős társadalmi kontroll helyett az egyéni választásokat is lehetővé tévő városi életformát válasszák. Egy tanulmánykötetben közzétett írások terjedelme természetesen korlátozott. Az azonban feltétlenül a kötet érdemei közé tartozik, hogy több publikációból kitűnik: a leírtak mögött a szerzők többéves, módszeres terepmunkája, elmélyült kutatása áll, s az eredményeknek csak egy része láthatott most napvilágot.
