Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 5/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2002)

TURAI TÜNDE: „Önként mentünk erőszakkal." Életpálya-alternatívák az 1940-es évek rendszerváltása után

berakni egy nap alatt? Nem beszíltem a főnökkel semmit, hát úgy gondolom, tízet be tudunk rakni egy nap alatt, mondom. Tízet. Berakunk tízet? Be. Akkor kap tíz vagont holnapra. Jó. Reggel, mikor megyek befele az irodába, az állomáson megyek, a főnök kiált utánam: K.! Tessék? Húsz vagon van az állomásba napraforgónak. Aszongya, megy Konstancára, és be kell rakni napraforgóval, Váradig megy napraforgóval. Csinálj vele, amit akarsz, főnök úr - mert az állomásfőnököt úrnak szólítottuk -, csináljon vele, amit akar... Mondom Ritnernek, én tízet vállaltam, azt be is rakom, én többet nem tudok rakni egy nap alatt. Fogjanak hozzá, azt rakják vagont. Esett az eső egész nap. S itten a Berettyó-partról, mer ott volt a raktár, onnan kellett szekérrel szállítani az állomásra. Hát az emberek rakták, hordták. Utána hallottam, még vittek másfele is egy kis pálinkáír, egy kis borír. Rakták. Beraktak kilenc vagont estig. De megegyeztünk, hogy I 50 lejt fizetünk egy vagonnak a berakásáír, I 50 lejt fizetünk. Nem norma, kutya fülit norma, kevesebbet kaptak volna. És akkor kilencet beraktak. Akkor azt mondták az emberek, mi el vagyunk ázva, éhesek vagyunk, nem dolgozunk tovább. Ne vacakoljanak, mondom, be kell rakni. Azt mondták a raktárnokok'Csilip volt a főnök köztök, azt mondja, hát hogyha I 80 lejt fizetek vagonjáír, még 30 lejjel többet, akkor rakják egísz éjjel. Mondom a főnöknek, figyeljen ide főnök elvtárs, 1 80 lejír rakják tovább, másképp nem rakják. Azt mondta a főnök, nagy párttag volt: Nem, nem fizetünk többet, egy lejt se többet, csak I 50 lejt. Jó. Az emberek fogták magukat, s hazamentek, lefeküdtek. Reggel bejöttek, hozzáfogtak rakni. Rakták, amennyit raktak, estig. Talán harmadik napra rakták be a vagont. Én telefonáltam Váradra, hogy hát mi a helyzet. És mikor aztán elment a vagon, utána egy idő után, a hónap vége fele, azt hiszem, mer már akkor készítettem elő az aktákat, a fizetést, hogy fizessük őket ki, két civil bejön az irodába, hogy K.[...]-t keresik. Én vagyok. Én nem kérdeztem meg, hogy kicsodák, ügyetlen voltam, meg kellett volna kérdezzem előbb, hogy mit akarnak. Aszongya: mit dolgozok? Mondom, a fizetést, csinálom az aktákat, hónap vége van, állítsuk össze. Igen, de visszatérjek, mikor beraktuk a vagonokat, akkor az állomásfőnök hívatta a főnököt, hogy írja alá a jegyzőkönyvet, mert 900, majdnem 10 ezer lej a fekbér a vagonok után. Az nagy pénz volt, 10 ezer lej. A főnök nem írta alá a jegyzőkönyvet. De olyan rendelet volt, odaírta a főnök, hogy visszautasította, de ű letette a bankba a számlát, kérést, és a bank szépen levette a kontunkrúl. Mikor levette a kontunkrúl, akkor én meg szépen fogtam, átutaltam Váradra. Elküldtem Váradra, hogy én mentesítettem az én kontómat, megterheltem Váradot, rendezze Várad tovább. Jött ez a két civil, és akkor azt kérdezték tőlem, hogy mit számolok. Pontosan most a vagonokat számolom. S akkor rákérdeztek, hogy mondjam meg, honnan fizettem volna ki a 30 lejt vagononként a munkásoknak. Hát nagyon könnyen. A I 1 vagon, amit beraktak volna, belekerült volna 330 lejbe, így belekerült majdnem 10 ezer lejbe. De hogy számoltam volna el? Nagyon egyszerű, mondom, írtam volna, hogy ezt a vagont nem 100 méterre tolták, hanem 300 méterre tolták, mert kell tolni a vagont. Csak 100 méterig van benne a normába, s akkor beírtam volna, ennyit. Annyit írtam volna be, hogy kijöjjön a 30 lej vagononként. Az törvénytelen! Az igaz, mondom, hogy törvénytelen, addig törvénytelen, amíg maga megállapítja, hogy nem annyira nyomták. De állapítsa most meg maga nekem, tolták annyira azt a vagont, vagy nem tolták. Ebbe igaza van. Állapítsa meg! De azok az emberek eláztak, és nem tudtak tovább dolgozni. Ha többet adtunk volna érte, akkor még ennivalót is tudtak volna venni maguknak, és tudtak volna dolgozni." (K. L.)