Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - Katharina Eisch - Marion Hamm, Hrsg.: Die Poesie des Feldes. Beiträge zur ethnographischen Kulturanalyse (Schleicher Vera)

kötet egészére jellemző a témák szubjektív, részletekre és érzelmekre is figyelő bemutatása, az e részben közölt tanulmányok mégis kitűnnek naplót idéző pontosságukkal, a terepmunka menetét, tévútjait és csapdáit is bemutató vallomásszerűségükkel. Franziska Becker oroszországi zsidó menekültek között szerzett tapasztalataiból megtudhatjuk például (26-48. p.), hogyan lépett ki a kutató a megfigyelő szerepéből, és vált részt vevő megfigyelővé, majd hogyan került összeütközésbe a menekültotthon mikrokozmoszának bürokráciájával. A terepmunka nézőpontjának megváltozása, illetve saját személyes konfliktusának elmélyülése végül arra az elhatározásra juttatta a szerzőt, hogy minden eszközzel megpróbálja felfedni azt a tabukból, konfliktusokból, sztereotípiákból és intézményi hatalmi játszmákból összeálló bonyolult rendszert, amelynek középpontjában a „hivatalos bevándorlási politika", azaz a nácizmus zsidó áldozatainakjóvátétele áll. Az idegen kultúra megértésének határait érintő töprengéseinek és kétségeinek bemutatásával kelti fel az olvasó figyelmét Mirjam Freytag (60-75. p.). Beszámolója révén tanúi lehetünk annak, hogy az egykori NDK-ban felnőtt vietnamiak sajátos kettős identitását vizsgáló kutató hogyan válik gyanakvóvá saját, a nyugati interpretációs gyakorlaton nyugvó végkövetkeztetéseivel szemben, s a feltételezett félreértések korrigálása érdekében hogyan folyamodik végül a „kommunikációs értékelésnek" nevezett módszerhez. Az etnocentrikus szemlélet felülvizsgálatát szolgáló módszer lényege az volt, hogy az elkészült 300 oldalas elemzés főbb téziseit 3 oldalban összefoglalva egykori interjúalanyai elé tárta eredményeit, majd reakcióikat elemezve indította el a kutatás második, „igazi", ám a két félben megfogalmazódó eltérő kérdésfeltevések miatt továbbra is tapogatózó szakaszát. A vietnami példával éppen ellenkező előjelű, ám ugyanúgy csapdákat rejtő helyzetet mutat be Libuse Volbrachtová tanulmánya (75-89. p.). Az emigráns cseh kutatónőnek ugyanis sajátos elfogultságával és személyes érintettségével kellett megküzdenie a DélNémetországba elűzött szudétanémetek akkulturációjának vizsgálata során. Miután a kutatómunka során az emigráns sorsközösségen alapuló kölcsönös empátia ugyan segítette, ezáltal viszont befolyásolta, s így folyamatos módszertani reflexióra kényszerítette a szerzőt, összegyűlt tapasztalatait érdemesnek látta részletesen megosztani az olvasókkal. Tapasztalatai és szomorú végkövetkeztetése, miszerint minden erőfeszítése ellenére mindvégig sikertelen interjúkat folytatott, különösen az oral history műfaj elkötelezettjei számára szolgálhatnak érdekes tanulságokkal. ^2 A kötet második része a különböző megközelítési módokra és értelmezési lehetősé^2 gekre irányítja az olvasó figyelmét. Az egyes tanulmányok olvasásakor olyan utak (ve* szélyes) kereszteződéseiben találhatjuk magunkat, melyeken kutatók és kutatottak, J2 gyakran konfliktushelyzeteket és félreértéseket teremtve, időről időre találkoznak. E helyid zetek s a helyzeteket uraló zavaró tényezők esetenként a megismerés eszközévé válhatnak - ennek módszereit, azaz a néprajzi hermeneutika lehetséges megnyilvánulásait mutatják be a tanulmányok. Elisabeth Timm esettanulmánya (I 12-124. p.)a kutató fejében lévő forgatókönyvek csapdájára hívja fel a figyelmet. Egy, az előzetes tájékozódás után meghatározott téma (egy I 945-ös túszkivégzés körülményei) vizsgálata során keletkező személyes konfliktus döbbenti rá a szerzőt, hogy egy előzetesen lényegtelennek minősített szempont (a 290 vallás) bevonása az egész vizsgált eseményt új fényben világítja meg. Bár az Evans-