Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ÖSTÖR ÁKOS: Kontinensek, iskolák, antropológiák (Fejős Zoltán interjúja Östör Ákossal)

nyozni. De nem úgy lett. A végén még úgy is lett, hogy a Harvardra mentem tanítani, és nem tanulni. Mi volt a döntő, hogy mégis a chicagói egyetemet választottad? Az egyik az, hogy az egyetem úgy nézett ki - a 19. század végén kezdték el, majdhogy a semmiből építették Rockefellerek -, hogy volt benne újító és olyan kihívó dolog, ami kitűnt mindenből. Még nekem is, aki semmit sem tudtam az amerikai egyetemekről. Volt valami a chicagói egyetem fellépésében, ami vonzott. Látható volt a könyvekből, amiket küldtek az embernek. És persze az antropológia, ami - az ember megtudta annak ellenére, hogy nem ismerte jobban - teljesen egyedülálló volt. Ez pontosan melyik évben volt? Én 1 965-ben kerültem Chicagóba. Megnéztem ezt a 3-4 egyetemet, hogy kik miket csinálnak. Akkor már India érdekelt engem. Azt is hozzá kell tenni, hogy India gyerekként - ez a Körösi Csorna Sándor történet, a magyar összefüggés - mindig érdekelt, amellett hogy az egyetemen az ókori történelemmel kezdtem foglalkozni, de megmaradt ez a másik oldal. S valahogy az archeológia és az őstörténet, és a másik irányból ez is összejött: az antropológia és India vagy Tibet. A melbourne-i egyetemen - ezt hozzá kell tennem - akkor hozták létre el az indiai tanulmányok tanszéket. Két nagyszerű professzor jött Kalkuttából. Mind a kettő bengáli volt. Az egyik Abu Said Ayub, ő nagyon ismert volt, nemcsak egyetemi körökben, hanem mint public intellectual. A másik volt Sibnarayan Ray. Egymás után jöttek, mind a kettőjüket megismertem. Ok sokat foglalkoztak velem. Néztem, hogy mit lehet választani: Cornellben Délkelet-Ázsia volt, az ment nagyon, Chicagóban meg a Pennsylvania Egyetemen India, a Harvardon megoszlott, voltak egy páran, akik az óceániai szigetvilággal, Dél-Amerikával foglalkoztak. Viszont az is feltűnt, hogy sok fiatal volt Chicagóban. Nem ismertem, hogy kik a híresebb antropológusok, csak láttam, hogy mivel foglalkoznak, és megnéztem egy-két írást. Ez nagy mázli volt, mert Chicagóban volt Clifford Geertz, ott volt Bemard Cohn, ott volt Lloyd Fallers, Paul Friedrich. Mindegyik csodás fej volt, mindegyik nemcsak hogy eredeti munkát csinált, hanem fiatalok voltak, és már produkáltak. Nur Yalman éppen ^ odajött Cambridge-ből, ő akkor még Ceylonnal foglalkozott. Nem tudtam minderről, de valahogy éreztem valamit, hogy ide kell jönni, és ez valahogy jól jött ki. Miután megisvo mertem ezeket az embereket, gyorsan rájöttem, hogy tényleg ez a legjobb hely Amerikában. Most már megváltozott a helyzet, most több központ van. Azt hiszem az 1960as években, még az 19 70-es évek elején is elfogadott volt, hogy Chicago az antropológiával -§8 egyenlő, ott vannak a legérdekesebb emberek, és ott van a legérdekesebb tanítás. 7\ doktori programra kerültél. „Technikailag" ez hogy történt? Már volt témád, vagy még keresgéltél, vagy az ott megismert oktatóktól kaptál olyan inspirációkat, amelyek alapján kialakult az érdeklődésed? Nekem eléggé ködös felfogásom volt az egészről. Az volt a jó ebben - lehet, hogy más 168 amerikai egyetemeken is megvolt ez-, de Chicagóban különösen szerettek felvenni olyan