Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ÖSTÖR ÁKOS: Kontinensek, iskolák, antropológiák (Fejős Zoltán interjúja Östör Ákossal)

embereket, akiknek nem volt antropológiai undergraduate képzettségük. Szóval szerettek kívülről behozni PhD diákokat. Meg szerettek olyanokat hozni, akik már máshol dolgoztak, hogy ne legyen egyenes vonala az illetőnek a BA-től MA-ig, PhD-ig az antropológiában. Ez is megváltozott, sokkal professzionálisabb, egyenes vonalú lett az egész. Miközülünk, akik akkor jöttek Chicagóba I 965-ben, nagyon kevés volt, aki ezt tanulta. Ez volt az egyik. A másik az, hogy nagyon kemény kétéves alapot tettek le. Ez általános antropológia volt, az első évben csupán végig kellett menni egy kimondott vágányon. Az embernek vizsgázni kellett: fizikai antropológia, régészet, kulturális antropológia, szociálantropológia, nyelvészet. Végig kellett ezen menni. Kemény vizsgák voltak, az első év végén voltak. Adtak egy vagy két évet, hogy ezt megtegye az ember. Ott volt például David Schneider, a legelmésebb, legélesebb eszű antropológusok közé tartozik, akivel valaha is találkoztam. Igaz, az ő munkája majdnem kizárólag a rokonságra vonatkozott. De a rokonságon belül hihetetlenül érdekes koncepciókkal foglalkozott. Altalános antropológiai dolgokkal, de ezen az eléggé szűk területen keresztül nagyon érdekes filozófiai, elméleti, metodológiai kérdésekkel foglalkozott. Képes volt nagyon tisztán látni a világot maga körül, úgyhogy ez mindenkinek imponált akkor. Chicagóban sok volta vita, de-valahogy ez is talán egy kissé úgy az arany múltnak látszik, hogy szebb így visszanézve - akkor nem ásták be magukat az emberek iskolákba. Minden héten nagy viták voltak: a Ceertz-féle interpretáció, Yalman és Pitt Rivers ott volt, a strukturalizmussal jöttek, mert éppen akkor jelent meg a Lévi-Straussnak a könyve. Akkor jelent meg I 966-ban az angol fordítása, de ők már tanították ezt a saját fordításukkal, a Savage Mindot. Ott volt Melford Spiro pszichológiai antropológus, és ezek nagy összetűzések voltak. A diákokat bevonták ebbe, mert nem éreztették az emberrel a különbséget. Ott voltak az idősebbek, akik szintén nagy munkákat készítettek, mint Fred Eggan az amerikai indiánokkal, Milton Singer, ő Indiával foglalkozott szintén, de Redfielddel és Wittgensteinnel volt átitatva, filozófiát és antropológiát hozott össze. Érdekes hely volt. Az alapozó oktatást nem hárították el, hogy diákok tanítsák a bevezetéseket. Schneider tartott egy kurzust a rokonságról, amit mindenkinek fel kellett venni. Akkor Banny Cohn tanította a szociálantropológiát, Clifford Ceertz a kulturális antropológiát. Ott volt Friedrich, aki egy szenzációs ember. Paul Friedrich kevésbé elismert, de egyike a legérdekesebb és produktívabb embereknek, aki dolgozott Mexikóban. Amellett ő a proto-indoeurópai fanevekről írt. Azokról írt az egyik végletben, a másik végletben meg a mexikói forradalom hatásairól egy kis faluban. Irt az Aphrodité-mitológiáról, az ókori Görögországról, és amellett költő is volt, nagyon jó költeményeket írt. Szóval ilyen volt ott a világ. Az ember nem érezte, hogy nem volt háttere. A másik, amit meg kell említeni, hogy ez nem volt olyan kellemes hely, mert sok diákot vettek fel, és azt mondták az elején, hogy a fele ennek az osztálynak ki lesz vágva. Elhozták őket, és azt nézték, hogy ki úszik, és ki süllyed. A fele megmarad, azok mennek tovább. Később, amikor a Harvardon tanítottam, ott ennek az ellenkezője volt, mert ott csak olyan diákot vettünk fel, akiről gondoltuk, hogy elvégzi. De az tényleg így is volt. Nem tudom huszonhányan kezdtük el, és pár év múlva csak a harmada vagy a fele jött be PhD-vel.