Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Helyzet - Hofer Tamás: A kiállítás és a tárgyak

A kiállítás és a tárgyak B evezetőjében Ecsedy István helyettes államtitkár úr úgy fogalmazott: egy-egy kiállításnak feladata lehet az is, hogy „provokálja" a látogatókat, ismereteik megkérdőjelezésére, újra gondolására késztesse őket. A következőkben vázlatosan arról szeretnék írni, hogy az Időképek kiállítás engem személyesen milyen módon provokált, milyen új kérdésekkel állított szembe a napjainkban rendezhető, korszerű néprajzi kiállítások témakörében. Elfogulatlanul, kívülállóként jöttem el a kiállításra, előkészületeiben nem vettem részt, másfelől viszont ismerősként is, hiszen a múzeum régebbi gyűjteményi anyagát jórészt személyesen ismerem, és azt a gondot is, amit az új és hatásos „támadási pontok", az új kiállítási témák és megoldások keresése jelent a muzeológus számára az érdeklődés felkeltésére. A kiállítás első mellbevágó tapasztalata az volt számomra - ha szabad ilyen mindennapi életből vett kifejezéseket használnom -, hogy mennyi szép és érdekes tárgyat mutatott meg. Sok olyan tárgyat láttam, melyekről tudtam, hogy léteznek, sőt a gyűjteményekben - szinte eldugva - láttam is őket, de megtisztítva, gondosan elhelyezvemegvilágítva, „kiállítva" - úgy, mint most - még sohasem. Milyen sokrétű és gazdag gyűjteménye van ennek a múzeumnak! Példaként említem a nagyon szép Amur menti kéregmunkákat. Kifinomult kínai formák, motívumok találkoznak bennük, rajtuk az északi, szibériai tájak ősi kéregmegmunkáló hagyományaival. Hozzám azért is állnak közel, mert harmadéves egyetemi hallgató koromban, múzeumi gyakorlat során néhány vitrinben egy alkalmi kiállítást állíthattam össze belőlük. Most mintegy „megdicsőülve" láttam viszont őket a kiállításban és a szépen fényképezett katalógusban, mintegy annak dokumentálásaként, milyen jelentős segítséget adhat a látogatónak a kiállítás, a katalógus a tárgyak formai, esztétikai értékeinek felismeréséhez. Alapvető tapasztalatom volt a kiállításról az is, hogy zökkenőmentesen tudnak csatlakozni egymáshoz a Kárpát-medencéből választott és a Magyarországon, illetve Európán kívüli, antropológiai, etnológiai tárgyak és témák. A Kárpát-medencével a Néprajzi Múzeum gyűjteményeinek a régi földrajzi beosztására utalok, amely egy kategóriába sorolta a magyarokat a történeti országban, illetve a mai országban velük együtt élő nem magyar népekkel, nemzetiségekkel. Ma már, azt hiszem, eléggé elterjedt annak a belátása, hogy például a Nógrád megyei magyarok s a mellettük, velük együtt élő szlovákok viseletében, szokásaiban - minden sajátosságuk ellenére - sok közös vonás is található (és található volt a közelmúltban). Az Időképek kiállításnak nem feladata, hogy felvilágosítást adjon az elmúlt száz-kétszáz év emberi kultúráinak változatosságáról, történetileg alakult különbségeiről. A kiállítás azonban óhatatlanul sugallja, érzékelteti, hogy az egyes bemutatásra kiválasztott tárgycsoportok, témák között kapcsolatok vannak. Egy magyar falu néhány tucat kilométernyi szomszédsági körzetén túl, belőle kiindulva, kontinentális, sőt kontinensek közötti kapcsolatokat is lehet keresni. A 19. és a 20. szá-