Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ÖSTÖR ÁKOS: Az etnográfus tudása. Terepmunka kamerával és jegyzetfüzettel Nyugat-Bengálban

ilyen esetben a képek egyszerre szolgálnak illusztrációs és riport-célokat. Az eredmény egy másfajta film, amely más jellegű esztétikai és etnográfiai döntésekből fakad. A Loving Krishna című filmben saját érdekességük okán szerepelnek a különféle rituális és bazárbeli tevékenységek képsorai, de egyben azért is, mert hozzáadnak a film értékéhez: ezért létfontosságú a kapcsolat a városi, a bazárbeli és a Krisna-ünnepi jelenetek között. Az, ahogyan ezeket a képsorokat felvettük, előrevetíti az egész film jellegét - ez a sorozat csak egynéhány meghatározott irányban folytatható. Ezekből a szekvenciákból egyformán nehéz lenne egy szigorúan tudományos vagy egy teljesen lírai filmet létrehozni. Ez nem jelenti, hogy a Bengál-trilógia ne tudna megbirkózni az absztrakciókkal, a fogalmakkal vagy a kulturális értékekkel. Megtud, és valóban kezeli is ezeket. Inkább egy ellentétes összehasonlítás kínálkozik itt a rítusokról és ünnepekről szóló monográfiámmal. A filmek kritikai tudást tartalmaznak a rítusról: a pudzsa (felajánlás és rajongás), a /(7a (istenek szent játéka), a sakti (szent női erő) legalább olyan összetett fogalmak, mint a fentebb megvitatott karma khamata, bhab vagy bebosay. Gyakran ugyanazok az érték- és kategóriafogalmak kerülnek elő a bazárról adott értelmezésemben, mint a rítusról szóló szövegekben. De a filmek közvetett módon kezelik az absztrakciókat (kivéve az antropológus hangján elhangzó közvetlen narráció egynéhány esetét). Ehhez hasonlóan, ha a bazárról készítenénk egy filmet, ennek vizuális megoldást kellene kidolgoznia az üzlet, a közvetítés és a hatalom fogalmaiból fakadó problémákra. A puszta tájékoztatás és magyarázat terén a film még ez esetben sem lenne egyenértékű a monográfiával. Még a tudományos filmek is tartalmaznak esztétikai választásokat és döntéseket, s a hangok, szavak, képek és grafikai elemek egyensúlyát kell megteremteniük az egész mű keretén belül. Ha mégoly élményszerű is egy a bazárról vagy a rítusokról szóló film, óhatatlanul tudást és tájékoztatást hordoz a képek ritmusában és egymásra következésében. Amikor egy film a (külső vagy részt vevő személytől fakadó) narrációhoz folyamodik, itt is folytonosságot és egyensúlyt próbál létrehozni szó és kép világa között, hogy a filmnek formát adhasson. Az áldozat, odaadás és szent hatalom elvont fogalmainak kezelése során a film a résztvevők élményein és életeseményein keresztül ragadja meg a hangulatot, és hozza létre a néző számára felkínálkozó megértést: kombinálja a kritikai tudást a jelenlét érzetével, érzelmekkel és érzetekkel. Ekképp a filmek nem tartalmaznak sem több, sem kevesebb tudást, mint a monográfiák, nem is szemfényvesztő pótlékai a valós megélésnek - mindkettő elemeit fölhasználják a filmszerkezet és az esztétika keretein belül. A jelenlegi bengáli, kalkuttai és világhelyzet fényében talán jelentősége van annak, ha hangsúlyozzuk az antropológiai filmekből és monográfiákból nyerhető tudás lehetőségét és értékét. A filmek és az etnográfiai szövegek maguk is a tudás különböző típusai, és létrehozásuk folyamatai maguk is megértéssel ajándékoznak meg. A formák és módszerek eltérnek, de az eredmények összetartanak. A belső és külső kategóriák dialektikája részleges, ám a végtelenségig kiterjeszthető a mélyebb és lenyűgözőbb igazságok irányába. A filmes-antropológus és a munkáját jelentő kontextus között mindig fennmarad egy bizonyos távolság. Ez még Bengal vagy India saját szülötteire is igaz. Az eltérő (vizuális, szóbeli, írásos) módszerek az átfogó tudományágak, iparágak és belső kulturális szokások más-más elemei közül válogatnak. Bármit is eredményezzenek ezek a folyamatok, az eredmény részben belső lesz és részben külső, helybeli és idegen, benne lesz a szubjektum és az objektum, a munka és a készítő.