Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Tabló - Törzsi művészet és az atlanti kapcsolat. Raymond Corbey: Tribal Art Traffic. A Chronicle ofTaste, Trade and Desire in Colonial and Post-Colonial Times (Wilhelm Gábor)

igyekeztek összeszedni a helyi vallás kultikus tárgyait, és vagy megsemmisítették őket, vagy gyűjteményeket hoztak belőlük létre. Ezek azután a 20. század második felében, a kolonizáció végével és a szekularizáció erősödésével gyakran váltak a magángyűjtők és műkereskedők vadászterületévé. A múlt idő használata ennek ellenére nem mindig indokolt a misszionáriusok tevékenységével kapcsolatban, ugyanis a világ több pontján a mai napig aktív szerepet játszanak a műtárgygyűjtésben és -forgalomban (55. p.). A 20. század folyamán Európa legtöbb nagyvárosában számos művész hatott meghatározó mértékben az etnológiai tárgyak fogadtatására, megítélésére, a gyűjtések irányára, ráadásul sokan közülük maguk is gyűjtöttek. A könyv leghosszabb és egyben legalaposabb fejezete a gyarmati korszak utáni változásokkal foglalkozik (75-98. p.), mely Hollandia és Belgium esetében az 1960-as évektől kezdődött meg. A volt gyarmati területeken belüli eseményekkel párhuzamosan a nyugati kereskedőknek egy új nemzedéke jelent meg a színen. Többségük a számukra egyre szigorodó feltételek között, ugyanakkor a gyakori politikai bizonytalanságokat kihasználva továbbra is a helyszínen igyekezett összegyűjteni a műtárgyakat, általában egy-egy földrajzi térségre szakosodva. Új elemet képeztek a műtárgymozgás láncolatában - a készítők és a nyugati kereskedők, illetve fogyasztók közé beékelődve - a helyi (afrikai, óceániai stb.) közvetítők. A műtárgyforgalom az egyes helyszíneken belül is időnként nagyon komplex, számos, egymással bonyolult viszonyban álló közvetítőt és kereskedőt érintve (83. p.). Az út minden egyes állomásán módosul, azaz szinte mindig emelkedik a tárgy értéke. A kereskedők egy szűk rétege igyekszik garantálni az általuk forgalmazott műtárgyak autentikusságát és korát, és próbálnak minél több adatot összeszedni a készítésükre, korábbi funkciójukra vonatkozóan, a többség esetében azonban mindezek bizonytalanok maradnak. A műtárgyforgalom e sűrű szövevényében az aukciók jelentenek egy-egy sűrűsödési pontot, melyek hatása az etnológiai tárgyakkal kapcsolatos ízlésre, divathullámokra és piaci árakra nem lebecsülhető. A nagyobb aukciós házak rendszeresen működnek az I 970-es évektől Párizsban, New Yorkban, Londonban és Amszterdamban. Kínálatukban tűnt fel az 1950-es évektől durván I 970-ig számos kelet-európai etnológiai múzeum több kivételes minőségű darabja ( 102. p.). Bár a műtárgyak eladása vagy cseréje múzeumok részéről a 20. század első felében inkább szokásos, mint ritka volt, a 2. világháború után ez a gyakorlat - e kelet-európai kiárusítási vagy cserehullám kivételével - radikálisan megváltozott. ^2 Corbey az első rész végén röviden érinti a kulturális örökség, tulajdon bonyolult és P§ az utóbbi két évtizedben egyre sűrűbben és nagyon különböző szinteken vitatott fogal« mát, valamint foglalkozik néhány szabályozási kísérlettel, melyek egymástól eltérő móJ3 don igyekeztek védeni a fogalomba sorolható tárgyakat. Ez a rövid fejezet (I 19-123. p.) j_ a könyv leggyengébbre sikeredett fejezete. Ilyen röviden és vázlatszerűen nincs igazán értelme a kérdéssel egyáltalán foglalkozni. A könyv első felének záró fejezete ezzel szemben jó bepillantást enged a jelenlegi párizsi múzeumi helyzet politikától alaposan átitatott kulisszatitkaiba (125-135. p.). A könyv második fele hét portrét ad olyan személyekről, akik valamilyen formában fontos szerepet játszottak, illetve játszanak jelenleg is a világ etnológiai műtárgy-kereskedésében (137-224. p.). A könyv első felével ellentétben az elemzés helyét itt átveszi 298 az interjú műfaja. A gondosan szerkesztett beszélgetések tudatosan megválasztott,