Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

ÖSTÖR ÁKOS: Az etnográfus tudása. Terepmunka kamerával és jegyzetfüzettel Nyugat-Bengálban

Maga a bazár mindhárom filmben megjelenik, a Loving Krisna kezdetén hosszú vizuális ábrázolást is kapunk róla. A film a mindennapi élet folyamatába ágyazott ünnepeket és rítusokat mutatja be, ezért a bazár tevékenysége sok felvételsorban megjelenik, akár a város és története részeként, akár a rítusok kontextusainak egyikeként. A kereskedés különféle cikkei és rendszerei, a bazár helyszínei és népe közvetve vagy közvetlenül a rituális cselekvés részeként jelenik meg. A kulcsfontosságú elemek a gondolat és tett eltérő területei közötti kapcsolódások: rítus, gazdaság, történelem, helyek, emberek és tárgyak vesznek részt e területek működésében. A Loving Krishna első 12 perce képi beszámoló a városról. Ebbe a narratívába épül be egy felvételegyüttes a bazárról, ezen belül látható egy Sitala istennőhöz intézett rövid reggeli ima is. A felvételsor a szabadtéri bazár felől a boltok és standok övezte fedett beltéri rész felé halad. A bazár képei, a különböző fajta kereskedők és vásárlók interakciói, az áruk és eszközök választéka rövid képsorokban kapcsolódik össze a napi hitélet részleteivel. A filmnek ez a része - amit afféle vizuális esszének tekinthetünk a bazárról - nem csupán képeket, hanem ezekkel együtt járó hangokat is kínál. A végeredményként elénk álló gazdag és sokrétű narratíva olyan ökonómiával dolgozik, amely írásban nem megvalósítható, még a szavak szaporítása árán sem. A szóbeli és audiovizuális tájékoztatás kiegészíti egymást és még az antropológiai kommentárnak, illetve feliratozásnak is teret enged. A szertartás képsorai nem csupán a rítust, de a bazár teljes kontextusát, a pap és a kereskedő, a szertartás mestere és annak résztvevője közötti interakciókat is mutatják, miközben a bazár élete folyik tovább a szokott mederben. Mindennek az implikációja az, hogy a gazdasági cserekapcsolatokat és a hitéletet nem választják el kemény és világos határok, hogy ugyanaz a személy ugyanazon a helyen többféleképpen is cselekedhet, hogy a rituális és a mindennapi élet tárgyai és cselekvései kiegészítik egymást. A bazár életének mindezen aspektusait részletesen tárgyaltam Culture and Power (Kultúra és hatalom) című könyvem egyik fejezetében. Ez az esszé sokkal több mindent lefed, mint ama ötpercnyi film, igaz ugyan, hogy el is foglal vele 90 oldalt. Később a film folyamán egy körülbelül négyrészes összeállítás mutatja be a kéziipar, a rítusok és a kézművesek kapcsolatát. Rövid képsorok mutatják be a szövés, a tengeri csigaház-faragás, a dobkészítés, a harang- és az egyéb fémtárgyöntés folyamatát. Az itt készült tárgyakat az ünnepek során az istenek tiszteletére és szolgálatára használják, s ez adja a film fő fókuszát. A másik két film is tartalmaz hasonló képsorokat, különösen az istenképmások készítéséről, amelyre a Síva- és a Manasa-ünnepek idején kerül sor. A bazárra jellemző tevékenységek, amelyeket a jelen dolgozat első felében leírtunk, a szóban forgó három filmben is felbukkannak. Ezek a filmek több kommunikációs csatornát párhuzamosan igénybe véve haladnak előre, ideértve a szóbeli és az írásos közléseket is. De egy filmhez írni egészen mást jelent, mint etnográfiai szöveget írni, s ez legjobban akkor világlik ki, amikor a hangalámondást vagy narrációt papírról felolvassuk (a fordítás szóban vagy feliratban jelenik meg). Az etnográfiai szöveg inkább kiegészíti, mint elnyomja a filmek képi közléseit. Ezért a kereskedelem rendszerére, az üzleti élet fogalmaira és kategóriáira vonatkozó ismeretek egy része nem jelenik meg a filmben. Nem mondanám, hogy lényegileg lehetetlen a bazár szerkezetét filmen bemutatni, hiszen a tudományos filmek épp a magyarázatot és a tájékoztatást tekintik fő feladatuknak, diagramokat és táblázatokat, animációt és más segédeszközöket használnak föl e célra. Sok