Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)
PETERDI VERA: Reflexiók egy történeti kiállítás kapcsán
éppen a trafik az egyik közízlést leginkább befolyásoló hatású kereskedelmi egység. A város társadalomképét torzítja a „három templom városa" sztereotípiára leszűkítés, holott Szolnok döntően katolikus város volt. Nem tudjuk, hogy az információáramlásban, sőt a városi társadalom kulturális érdeklődésének homogenizálódásában olyan nagy szerepet játszó újságok közül kik vették melyiket, ezek milyen szociális elhatárolódásról adnak képet - és még sorolhatnánk. Mindezzel csak a lehetőségek széles skálájára próbáltuk meg felhívni a figyelmet, amelyekből néhány „belefért" volna még a kiállításvezető műfaji keretébe. A szolnoki kiállításvezető-katalógus és a kiállítás összevetéséből az a következtetés vonható le, hogy az elméleti elemzés, a tudományos témafeldolgozás módszertana kiforrottabb, mint a kiállításkészítés, a múzeumi kutatások eredményei és terminológiája, a tárgynyilvántartási szaknyelv és rendezési elv. Ugyanakkor reménykednünk kell abban, hogy a muzeológiai tevékenység fontosságát, a tudományos életben betöltött szerepét egyre jobban elismerik. Majd ez meghozza a változásokat ezen a téren is. A fentiek alapján a katalógus és a kiállítás színvonalbeli összehasonlításánál a katalógus „kerül ki győztesen". Összegzés A tudományos kutatás területén is megfigyelhető, hogy iskolák, irányzatok, gondolkodásmódok, rögzült rendszerek milyen erősen fogva tarthatnak egy-egy nemzedéket. Az újító szándék és igény, az érdemi viták, az irányok és módok felvázolása, ha létre is jönnek, még nem elegendőek ahhoz, hogy az elméletben elindított változások a gyakorlatban is megvalósulhassanak. Különösen olyan jellegű váltások esetében, ahol tudományterületek együttműködésére van szükség, mint a történészek, antropológusok, néprajzkutatók, múzeumi szakemberek közös munkáját igénylő komplex kutatásoknál, a kultúrafogalom korszakunkat jellemző globális átértékelődésénél. Ezen belül a tudományágak közt létrejövő erőviszonyok vonatkozásában Geertz igen szellemes nyúl-elefánt példázatára kell gondolnunk (Geertz 2000:120-121), aki a megoldást az egymás tevékenysége iránti kölcsönös érdeklődésben látja, nevezetesen, hogy a történészek hogyan adnak értelmet a múltnak a jelenben, illetve az antropológusok miként képesek közel hozni hozzánk a kulturális másság problémáját. A megközelítéseknek egymást kiegészítő és segítő módszerekké kellene válniuk. A tudományos kutatás és a múzeumi területek szakemberei azonban még mindig két térfélen állnak, láttuk, nem is azonos „súlycsoportban", ami az egymással szembe helyezkedést, az ellenféljelleget hordozza magában. A legújabb korral foglalkozó történeti muzeológia várositársadalom-kutatásai részint maguk is határmezsgyén mozognak a történet-, társadalom- és néprajztudomány között, interdiszciplináris jellegükkel tovább nehezítve létjogosultságuk elismertetését. Felmerülnek az elméleti és gyakorlati alapkérdések is, melyeket a dolgozat csak óvatosan mert feszegetni. Két dologról van szó, az egyik a legújabb kori történeti kutatás, a történettudomány nem túlságosan régen nyert újabb területe. Ebből a szempontból a tradicionális történészgondolkodás által túlzottan jelenkorinak ítélt, így valójában a szociológia tudományterületére „száműzött" korszak problémáiról van szó. Ennek a „mindennapi történelem" kategóriájával meghatározott műfaji kérdését megoldani látszik a
