Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

PETERDI VERA: Reflexiók egy történeti kiállítás kapcsán

társadalomtudományos megközelítés, s a Társadalomtörténeti Tanszék és kutatási terület létrejötte. Kérdés, hogy mennyire tud ez a történettudományos kutatások rendszerébe integrálódni, és mennyire marad esetleg marginális. A másik dolog a történeti muzeológia mint szakterület problematikája. A hagyományosnak tekinthető muzeológiai ágazatokon belül (mint például a régészet, a művészeti, néprajzi ágak) a történeti muzeológia sajátos területet jelent, de a legújabb kori történeti muzeológia mint előzmények nélküli, teljesen új terület még ezen belül is most kell hogy megtalálja helyét. A történelmi rálátás hiányát véleményünk szerint pontosan az életmódrendszerek megismerése által hidalhatjuk át, gyakran éppen muzeológiai módszerekkel, amelyeket különösen a 20. századi történeti folyamatok értelmezésénél nélkülözhetetleneknek tartunk. Ebből következően maguknak a tárgyaknak, így a tárgyakkal dolgozó, azokat értelmező múzeumoknak a szerepe is más jelentőséget kap. Igényesen eddig sem, de most már különösen nem lehet csak egy kiállítást készíteni, hanem mindig a kiállítást kell elkészíteni, tudományos igényességgel, a legtökéletesebbre törekedve, úgy hogy azt egy „idegen" is értelmezni tudja mint egy, a sajátjától eltérő kultúra megnyilvánulási formáját. A speciálisan értelmezhető történeti forrás, a tárgy szerepe itt nő meg igazán, hogy ne csak a történész kutatók, de még a nagyközönség se aposztrofálhassa a múzeumi tárgyat jelentés nélküli holt darabnak, hanem örök értékű és érvényű sorshordozó tárgynak, mint ahogy a múzeum maga is sajátos szimbólumrendszerrel rendelkező, élő szervezet. Egészen új fejlemény, hogy 2000 novemberében megalakult a Magyar Múzeumi Történész Társulat (MAMUTT) kifejezetten azzal a céllal, hogy az országban szétszórtan tevékenykedő történész muzeológusokat összefogja, munkájukat koordinálja. Különösen alkalmas lehet ez a szervezet arra, hogy a fővárosi és vidéki múzeumokban dolgozó kollégák számára kölcsönösen megismertesse kiállításaikat, publikációikat, hogy szakmai konzultációkkal, konferenciákkal, kötetekkel segítse módszertani, elméleti munkájukat a különböző kutatott korszakok létjogosultságának elismertetését és kiállításaik készítését. Éppen az ilyenfajta szakmai együttgondolkodás, az e témában dolgozó többi muzeológussal való konzultálás segíthette volna a szolnoki történész muzeológusokat is kiállítások tökéletesebbé tételében, problémáik, kétségeik tisztázásában a közösen meghatározott és felvállalható módszertani elvek alapján, körvonalazva a vidéki, a fővárosi és országos múzeumok feladatkörét is. JEGYZETEK I. I 964-1977 közt alig akadt olyan jelentősebb történeti, helytörténeti múzeum, ahol életmód-jellegű kiállítás készítésére kísérletet ne tettek volna. A Budapesti Történeti Múzeum pl. 1974-ben egész életmód-történeti sorozatot készített a 1 8-20. század időszakáról (Így élnek a budapestiek a 18. századtól napjainkig). A későbbiekben megszülettek - a nagy állandó kiállításokon kívül - a kisebb egységeket, rövidebb időszakokat bemutató kiállítások: egy korszakot több társadalmi réteggel (Utunk, életünk. Életmódbeli változások Magyarországon 1944-től napjainkig - Néprajzi Múzeum, 1985), több korszakot egy társadalmi réteggel - itt kiegészítőként tárgytípussorozatok is voltak - (A nagyvárosi háziasszony birodalma - Legújabb Kori Történeti Múzeum,