Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

PETERDI VERA: Reflexiók egy történeti kiállítás kapcsán

tünk. A vallási viszonylatokra, a kis és nagy közösségek egymáshoz való viszonyára, a kulturális javak elosztására gondolunk. A rétegen belüli pontosabb differenciálódásnál érdemes lett volna megemlíteni, hogy a hivatalnokokon kívül kik alkotják az értelmiség csoportjait. Egy konkrét példa: a „nadrágos ember" paraszti gondolkodás alapján jellemzett fogalma eltűnik/módosul ebben a szerkezeti szituációban a viselkedés és viselet új normái alapján. A szakirodalomból hiányolom továbbá Hanák Péter és Tóth Zoltán munkáit. Gulyás Katalin: Polgári lakás - polgári életmód a századfordulón Gulyás Katalin tanulmánya segítségével közelebb kerülünk a kiállítás témaköréhez és a város közösségéhez, polgárainak intim világához. Bemutatja a szolnoki polgárság magánéleténekjellegzetességeit a ház- és lakásszerkezetben, életmódjukat, életvitelüket és életstílusukat, azaz a lakás- és térhasználatot, a státus és presztízs viszonyát, a családszerkezetet, az identitást, az értékrendek és normák kapcsolatrendszerét az életciklus és az év rendje alapján, különös tekintettel a tárgyi környezetre, mely az elemzett életformát „láthatóvá", bemutathatóvá teszi. Leírását az építészeti elemzéssel kezdi, s ennek kapcsán, a századfordulós hagyományos városképi jelleg kronológiai változási szisztémáival foglalkozva, az általános vidéki (jászkunsági) sajátosságoktól eljut Szolnok urbanizálódási jellegzetességeihez. Ebből a körképből - mint láttuk - Szolnok városa kiemelkedni látszik megyeközpont szerepénél, ennek előnyeinél fogva. A szerző mindezeket a történettudomány bevetett eljárásaival jellemzi, így statisztikai adatokat használ a lakosságszám-növekedésről, lakó- és képviselő-testületi névjegyzékeket, építészeti alap- és szerkezetrajzot. Fotókkal és reklámokkal illusztrálja a tanulmányt. A kirajzolódó kép (infrastruktúra, építészeti stílusváltozatok: eklektika és szecesszió, településszerkezeti sajátosságok, polgári rétegszintek és elhelyezkedésük) itt már generalizált/összevont, hisz ezzel foglalkozott az előző dolgozat is. A következő fejezetnél (házbeosztás, berendezés) a „tipikus mezővárosi polgári házat" -aprólékos, sajátosságokat felvonultató leírással szinte vizuálisan is érzékelteti. A középpolgári státusjellemzőket, lakáshasználati módokat az általánosításon túl a Szolnokról közvetlenül származó adatokkal hitelesíti. Mindehhez jól használja a szakirodalmat (történeti, építészet- és művészettörténeti, iparművészeti, otthonkultúra-kutatás), arra keresve a választ, hogy milyen értékrendet tart önmaga számára fejlődési lehetőségei szempontjából általánosan szükségesnek a középosztály, amellyel valójában mintegy önmaga helyét, a társadalmi hierarchiában betöltött szerepét határozza meg. A városi társadalom szerkezetén belüli elhelyezkedésüket az előzőekben láthattuk.

6 A dolgozat sajnos nem tér ki ezeknek az értékrendeknek a folyamatos átrendeződésére. Utalhatott volna a szolnoki társadalomszerkezetnek arra a már említett sajátosságára, hogy az itt magát jelentős számban képviseltető nemesi földbirtokos réteg (dzsentroid mentalitásjegyekkel) mennyire hatott a maga csoportsajátosságaival, eszményképeivel, és hogy mik voltak ezek a csoportnormák. A tanulmány a továbbiakban magát a lakásberendezést, lakáshasználati módokat elemzi. ír középosztálybeli lakásokra általában jellemző századvégi stílusokról, stílusvál-