Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

PETERDI VERA: Reflexiók egy történeti kiállítás kapcsán

PETERDI VERA Reflexiókegy történeti kiállítás kapcsán Városi polgárok a századelőn. Történeti kiállítás a szolnoki Damjanich János Múzeumban. A Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Múzeumok kiállításvezetői. Szolnok, 1999. (Bagi Gábor - Gulyás Katalin - Szabó István) A szolnoki Damjanich János Múzeum sikeresen végrehajtott teljes épületrekonstrukciójának befejezése okot és alkalmat adott egy új állandó kiállítás felállítására. 1999 decemberében ehhez, a múzeum kiállításvezetőinek sorában, történeti szakirányultságú kötet jelent meg három önálló tanulmánnyal, Városi polgárok a századelőn címmel. A kiállítás anyaga és rendező elve, illetve a hozzá kapcsolódó tanulmánykötet a dualizmus és a Horthy-korszak által behatárolható időszak városi, polgárosodó, szerkezetileg átalakuló társadalmának lokális rétegsajátosságait hivatott bemutatni. Az ismertetés egyszerre tesz kísérletet a kiállítás és a kísérő tanulmányok elemzésére. ?\ szolnoki Damjanich János Múzeum sokirányú profilját 1996 és 1997 folyamán különböző kiállítások mutatták be. I 996-ban a Régészet 1. és II. (a kezdetektől a középkor végéig), valamint a Néprajz I. (kismesterségek) nyílt meg, ezt követte a képzőművészeti anyag bemutatása. 1997-ben a Néprajz II. (élet a házban) s még ebben az évben a sorozat zárásaként a Történeti Osztály városi polgári életmód kiállítása épült meg. A muzeológiai és szakmai rangsor értékfelfogását tükrözi, hogy a gondosan rendbe hozott, többszintes, nagyméretű épületben csak egyetlen szűk terem jutott az új társadalmi réteggé formálódó, városiasodó középosztály - a parasztitól eltérő kultúra - bemutatására. Ez hivatott képviselni a 19-20. századi történeti-helytörténeti korszakot. è A történeti kiállítás és módszertana a szolnoki példán A Damjanich János Múzeum állandó kiállítása és kiadványa egy társadalmilag meghatáJ5g rozott korszakot és réteget, a szolnoki középpolgárságot mutatja be. Ez a vegyes össze^ tételű, nemzetiségét tekintve részben német eredetű, jelentős számú iparost magában foglaló, a város megyeszékhely státust követő időszakától ( 1876) pedig sok új, a közigazgatásban, oktatásban elhelyezkedő betelepülőt vonzó, viszonylag szűk réteg valójában egy dinamikus, számos új elemmel bővülő, folyamatosan alakuló képződménye a mezővárosi alapokon szerveződő településnek. Bár a város helyi hagyományaiban mélyebben gyökeret vert, más csoportjaihoz alig kapcsolódik, életmódjával mégis a köve7^0 tendő példát jelenti, s mint vezető réteg válik kortípussá. Jellemzői elsősorban a magán-