Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

KARÁCSONY ZOLTÁN: Az inaktelki „figurás" néprajzi felfedezése

KARÁCSONY ZOLTÁN Az inaktelki „figurás" néprajzi felfedezése A tanulmány egy kalotaszegi falu, Inaktelke példáján keresztül vizsgálja a hagyományokhozvaló viszony átalakulását. Az inaktelki táncélet iránt a kutatók viszonylag korán érdeklődni kezdtek, és megkezdődött a módszeres dokumentálása és feltárása. Ez a munka ugyanakkor visszahatott a falu életére is. A tudományos érdeklődés nemcsak a tánccsoportok működését, repertoárját érintette kedvezően, hanem ennek révén a falu táncéletének a felbomlását és jelentősen lassította. Ezzel párhuzamosan megváltozott a táncélet belső értékelése, a néptáncról kialakított kép és általában a hagyományok megítélése. B ár a táncfolklorisztika nem úgy képzeli el a táncok gyűjtését, rögzítését, mint egy egyoldalú folyamatot, amelyben a kutató semleges megfigyelőként vizsgálja a falusi közösségek tánchagyományát, eddig mégis kevés figyelmet fordított arra a tényre, hogy milyen hatással van a néptánc életének alakulására a kívülről - a hivatalos kultúra felől jött érdeklődés. A néptáncgyűjtések és a népművészeti bemutatók alkalmai olyan interaktív folyamatok, amelyekben és amelyek hatására az adott közösségek értékrendszere, kultúrája is átalakul, s bizonyos mértékig alkalmazkodik a külső elvárásokhoz, vagy e folyamatok valamilyen egyéb változásokat képesek elindítani. E változásokat szeretném bemutatni egy erdélyi falu egy konkrét tánctípusa - a legényes - példáján keresztül. A saját értelmezéseimet pedig egy inaktelki férfi, Gergely János táncra vonatkozó megjegyzéseivel

1 szeretném kiegészíteni. Gyakori problémája a szöveges gyűjtéseknek, hogy a táncos előadók nehezen - vagy igen körülményesen - beszélnek a tánc formai-szerkezeti tulajdonságairól, mert az olyan nem verbális műfajú népművészeti ágaknál, mint a zene- és a táncfolklór, ritkán fogalmazódnak meg pontosan szavakban vagy kijelentésekben a különböző terminus technicusok. A gyűjtések során - amikor egy-egy táncjelenség pontos megjelölése felől érdeklődik a kutató - térben és időben rendkívül sok névváltozattal találkozhatunk, s ezek nemcsak falvanként, előadóként változhatnak, de olyan is előfordulhat, hogy azonos táncos adatközlő különböző időpontokban eltérő elnevezést használ ugyanarra a jelenít* ségre. A terminus technikusok keveredése arra figyelmeztet, hogy nemcsak egyszerű îg változatképződéssel kell számolnunk, hanem figyelembe kell venni az adatok származásának körülményeit, a kérdezés szituációját is. Táncosunk esetében viszont az ellenkezőjét tapasztalhatjuk; táncra, táncéletre vonatkozó megjegyzései bizonyos mértékben tükrözik a kutatás által közvetített értékeket, s hasznos információkat tudhatunk meg belőle a táncok szerkezeti felépítésére is. Gergely János Gergely Ferenc második fiaként 1938-ban született, s 14-15 évesen kezdte el a legényes tanulását az apjától. Nemcsak apja motívumait tanulta meg, ha0 nem környezete majd minden fontos figuráját is elsajátította. Apjával ellentétben, aki 2