Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 4/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2001)

Helyzet - SZÍJÁRTÓ ZSOLT: Otthonok: valóságosak és virtuálisak

kadás nehézségei, az „itt" állandóan visszatérítő nehézségi ereje, s vele szemben a virtuális „ott" könnyed csábításai. Az „itt", az otthon, egy Baüybeg

9 nevű falu tipikus ír település az I 960-as évekből, ahol a szegénység, a reménytelenség, a rigid vallásosság háromszöge jelöli ki az élet sűrű és súlyos kereteit, ahol az erőszak mindennapi kis játékai tartják ébren a megalázottság tapasztalatát, ahol az emberek között csak nagyon redukált kommunikációs viszonyok, kapcsolatok léteznek. A szerepek/szereplők tetszőlegesek, akár ki is találhatók. A család: az autoriter, de önnön kommunikációképtelenségétől mégis frusztrált apa, Madge, a melegszívű, állandó rettegésben élő házvezetőnő; azután a helybeli elit reprezentánsai: a tehetséges, de időközben alkoholistává vált és lecsúszott tanító, a visszataszítóan arrogáns és bornírt egyházi elöljáró, a helyi politika kiskirálya, a paternalista szenátor, az éveken keresztül ugyanazon történeteket mesélő/hallgató, hőzöngő barátok, a szenátor lánya, Kate, a korábbi nagy szerelem, aki a család nyomására azonnal kész arra, hogy elhagyja a fiút, és érdekházasságot kössön. Maga a címadás rá is játszik a helybeli társadalmat sötét színekben lefestő s így az otthonmaradás lehetetlenségét hangsúlyozó értelmezésre: ezért változik át a Philadelphia, here / come! optimizmust sugalló és a jövőt, az új világ tudatos választását előtérbe helyező fordulata Hamvai Kornél új fordításában az otthontól való búcsú elkerülhetetlenségét, s egyúttal a választások leszűkülését hangsúlyozó Philadelphia, nincs más út! felszólítássá. A színdarab egyik szólama azt meséli el, miképpen reagál ez a közeg a fiú elhatározására, a „gyökerekből való kiszakadásra", de főként arra, hogy ők maradásra ítéltettek, életfogytiglan. A darab témája egy kis életvilág, az ír falusi társadalom jellegzetes figuráinak bemutatása; persze ezek az alakok klasszikus hősök a mindenkori provincia mozdulatlan vidékéről, akik máshonnan - néha nagyon is közelről: a szomszéd házból, egy másik könyvből vagy éppen innen, az utca végéről - ismerősek lehetnek. Brian Friel szenzibilitása a periféria, a mozdulatlan történelem időn kívül rekedt szereplői iránt persze nem szokatlan, s nem is egyedi jelenség a kortárs ír művészetben és irodalomban, ez az érdeklődés és rokonszenv vezetett a Field Day kulturális-politikai indíttatású mozgalmához, amely a gyarmatosítás, az erőszak, a periférialét tapasztalatai által determinált ír történelem sajátos, posztkoloniális újraírását tekinti feladatának.

10 Ugyanakkor a színdarab nem csupán e némileg ideologikus alapállása miatt lehet « érdekes. A nézők reakciói arról tanúskodnak, hogy van valamiféle rezonancia a darabban ^ bemutatott életvilág és a közönség által belakott valóságdarab között, ismerősek a helyig zetek, a megjelenített szereplők, a felmerülő konfliktusok. A térben és időben távoli történet a perspektívák azonosságában sajáttá válik, s így, ezen keresztül valami kiútféleség J3 is megmutatkozik; ahogyan a „múlt embereitől elválasztó időtér teljesuletlen ígéretek temetője is" (Ricoeur I 999:63), úgy válnak ezek a múltbeli remények legalább a darab idejére jelenvalóvá, s ez azért fontos: kontingenciák, lehetőségek bukkannak fel, s maradnak életben legalább két órán keresztül, amelyek feltörik, fellazítják a jelen determinisztikusságát. Ám mégsem elfelejtett álmokról és elfelejtendő emberekről szól kizárólag a színdarab, hanem mindennek az ellenkezőjéről is, egy létfontosságú - s pontosan a migráció során, a diaszpóralétben kulcsszerepet betöltő - mentális tevékenységről, az emléke130 zésről:" a fiú számára az otthontól való elszakadás egyet jelent az emlékek felgyűjtésé-