Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár

megroggyanásához vezetett, valamint az önkormányzat azon döntését eredményezte, miszerint a Rádió utca I I .-et a felújítás helyett lebontásra ítélték. A felújítást 1997-ben 400-500 millió Ft körüli összegre becsülték. A lebontás mellett szólt az is, hogy a szociális helyiségek és eszközök hiánya, illetve a közszolgáltatások szüneteltetése miatt vérhas és Hepatitis-A fertőzésveszély fenyegette a házat. Ráadásul a Rádió utca I I. ekkorra már oly mértékben volt kellemetlen szimbólum a városi önkormányzat számára, hogy az egyetlen lehetséges megoldásnak a lebontása, vagyis a teljes megszüntetése látszott. Ezek miatt az okok miatt tehát az épületet legelőször is balesetveszélyessé nyilváníttatták annak ellenére, hogy sokkal inkább életveszélyes volt már a ház (mind az egészségügyi, mind a statikai állapotok tekintetében). így azonban - egy balesetveszélyes ház esetében - az önkormányzatnak törvényileg nem volt elhelyezési kötelezettsége a jogcím nélkül ott lakókkal szemben, tehát csupán a jogcímmel rendelkező bérlőknek - akiket pedig már különböző lakásokba I 997 szeptemberéig elköltöztettek - lehettek követelései. Az önkormányzat ezért különböző határidőket jelölt ki a bennlakóknak a kiköltözést illetően, melyeket többször módosított a sajtó, valamint az érdek-képviseleti szervek közbenjárása és akciói miatt. A konfliktus tulajdonképpen ekkor mérgesedett el legjobban, és ekkor telítődött azokkal a szimbolikus tartalmakkal, melyeknek elemzésére dolgozatomban vállalkoztam. A történetet tovább követve megfigyelhető az önkormányzat részéről valamiféle „fejlődés". Míg kezdetben azzal érveltek, hogy az önkényes lakásfoglalókkal és a jogcímmel nem rendelkezőkkel szemben nincsen elhelyezési kötelezettségük, az épület pedig lebontásra kerül, így a benne lakók a hatóság segítségével kiköltöztethetők, addig ez az álláspont lassan, de biztosan más irányba terelődött. A semmilyen elhelyezés helyettegy újabb határidővel - az önkormányzat a Takarodó útra konténereket telepített volna, ahol I 998 júniusáig átmenetileg elhelyezkedhettek volna a Rádió utca I I. lakói. A konténereket még az új helyzetről szóló tárgyalások előtt megrendelték, egyeztetést azonban egyik érintett féllel sem folytattak. Ennek hatására „hadjárat" indult a város ellen több „fronton". A konténerek telepítési helyén megrendezett romatüntetés a gettósítás, a kirekesztés és hátrányos megkülönböztetés ellen irányult. A sajtó (mely I 997ben már nem csupán a magyar sajtót jelentette, hanem európai és világviszonylatban nagy presztízsű lapokat is, mint a New York Sun vagy a Reuters, illetve más európai hírügynökségeket, amelyek érdeklődéssel követték a fehérvári történéseket) reakcióként fasizmussal, rasszizmussal és szélsőséges gondolkodással vádolta nemcsak Fehérvár önkormányzatát, hanem az egész várost is. Országosan jelentős politikai szervezetek, pártok foglaltak állást az ügyben, és ezt az önkormányzat - teljesen hibásan - a saját ügyeibe való beavatkozásnak élte meg. A mindenfelől érkező nyomás hatására a város látszólag - engedni kényszerült. Döntését elsődlegesen - ha nem kizárólagosan - azon gazdasági szempont befolyásolta, melynek kapcsán mérlegelnie kellett, hogy vagy 30 millió Ft-ot veszít, s ezt az összeget fordítja a Rádió utca I I. lakói ház- és lakásvásárlásaira, vagy mint város megkapja a rasszista jelzőt, s emiatt elveszítheti a befektetőit, illetve azok iparűzési adójából származó milliárdokat. Az első megoldást választotta. A Rádió I I. lakói ideiglenesen a Vöröskeresztnek egy Palotai út 52. szám alatti házába költöztek, az oly sok gondot és problémát okozott épületet pedig lebontották. Az önkormányzat vállalta, hogy a családok rendelkezésére bocsát összesen 30 millió Ft-ot (ez családon-