Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár

ként 1,5 millió Ft-ot jelentett körülbelül), melyet csak és kizárólag ház- vagy lakásvásárlásra lehet majd felhasználni az ország bármely területén. A probléma megoldódni látszott, az elégedett, „harc utáni" csendben a városi önkormányzat pedig nekilátott „megfelelő" házakat és lakásokat vásárolni a F1NTI

8 épületében ideiglenesen elszállásolt roma családok számára. Arra azonban feltétlenül ügyelt, hogy ezek a megvásárolt házak, lakások a lehető legnagyobb távolságban legyenek a várostól. Fejér és Veszprém megye vidéki településeinek lakói és önkormányzatai azonban nem a tőlük megkívánt módon reagáltak Székesfehérvár lépéseire. Kordonokat húztak és blokádokat emeltek a házak köré, illetve a falvakba bevezető utakon annak érdekében, hogy megakadályozzák a Rádió utcai roma családok beköltözését a településekre. Ujabb botrány volt születőben: „Lehetséges, hogy nem csupán Fehérvár, hanem az egész ország előítéletekkel fertőzött?" - kérdezték a lapok egymás után (Fejér Megyei Hírlap,

9 Magyar Nemzet, Népszabadság). Fejér megye polgármestereinek találkozója, melyre a Réz teremben került sor 1997. december l 7-én, sem tudott változtatni az események alakulásán. Székesfehérvár után most ezek a települések kerültek a figyelem középpontjába, az ő kálváriájuk szükségeltetett a város valamilyen szintű megtisztulásához. A fehérvári önkormányzat moshatta kezeit, részéről az ügy lezárult. A különböző települések önkormányzati pénzből visszavásárolták a Rádió utcaiaknak megvett házakat, az ügy számukra is befejeződött, igaz némi átcsoportosításra volt szükség a költségvetésüket illetően. A Rádió utca lakóinak érdekeit pedig kissé háttérbe szorította a I I -es szám ügye. Hogy erre miért és hogyan került sor, arra kívánok a konfliktus elemzése segítségével választ adni. A konfliktus elemzésének fogalmi kerete Társadalmi egyenlőtlenség A rendszerváltás után Magyarországon a különböző társadalmi csoportok közötti egyenlőtlenségek egyre inkább láthatóvá és érzékelhetővé váltak. A gazdaság és a politika struktúrájának megváltozása a társadalom struktúráját is átrendezte (Ladányi 1991). Azok g körében, akik a változás után rendelkeztek még hasznosítható szimbolikus tőkével, 7 megindult az élet minden területén egy elsődlegesen szimbolikus eszközökkel folytajq tott harc a hatalmi pozíciók újraelosztásáért (Heller-Rényi 1995:435). E küzdelem so£j rán elsősorban azon társadalmi rétegek szakadtak le, kerültek marginális helyzetbe, amelyek nem rendelkeztek sem azzal a gazdasági, sem azzal a szimbolikus tőkével (Bourdieu 1979; JSg I 985), amelyet a megváltozott helyzetben saját érdekükben, előrejutásuk, illetve megkapaszkodásuk céljából hasznosíthattak volna, mint például a magyarországi „cigányság". Fontosnak tartom azonban megjegyezni, hogy ez természetesen nem jelenti azt, hogy ezáltal egy teljesen homogén csoportként kezelem a cigányságot. Azonban úgy gondolom, hogy többségükre mindenképpen érvényes ez a marginalizált állapot, s közéjük a Rádió utca I I. roma lakói is beletartoznak (Ladányi 1991). Az új helyzetben egyre csökkent a szociális alapon történő juttatások kerete, és ez 262 szükségszerűen megosztja az erre rászoruló társadalmi csoportokat is. A szegénysé-