Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)
BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár
kippen nem akar kezdeni semmit a szegénységgel - főleg ha ez még etnikai tartalmakkal is telítődik-, nem vállal felelősséget, nem érez szolidaritást, s végül igazságtalanul cselekszik. A gazdagság jelképe az önkormányzat, valamint maga a város, Székesfehérvár volt, míg a szegénységé a Rádió utca I I. lakói. Ez természetesen az önkormányzattal ellentétes véleményen levő oldal által vált hangsúlyossá. A székesfehérvári önkormányzat ez ellen csak és kizárólag egy módon tudott védekezni: mivel saját anyagi hátterét, illetve pénzügyi lehetőségeit cáfolni nem lehetett - és mellesleg értelme sem lett volna , inkább a másik oldalon álló szimbólum létjogosultságát kérdőjelezte meg azáltal, hogy a Rádió utca 11 .-ben lakókat illetően elsődlegesen nem a szegénységükre, hanem a devianciára, a deviáns magatartásukra próbálta meg felhívni a figyelmet. Ennek további következményeinek elemzésére a későbbiekben még visszatérek. Gettó A konfliktus, illetve a történet ismeretében részletesebben kell szólni egy fogalompárról: a gettósodásról, illetve a gettósításról. A két terminus között már az aktív és passzív alakjuk miatt is különbség érezhető. Az első egy önmagát létrehozó, gerjesztő és alakító folyamatot takar, míg a második szükségszerűen feltételez e folyamaton kívül elhelyezkedő valamilyen hatalmat (egyéneket, csoportot, intézményt stb.), mely a folyamat alakításában kitüntetett szereppel bír. A városokban létező társadalmi mozgás a marginális helyzetben levő és esetenként stigmatizált társadalmi csoportokat térbelileg is igyekszik elkülöníteni, s így kialakulhatnak a térbeli és társadalmi szegregáció új mintái (Niedermüller 1995:560-561). A lépéseket vizsgálva észrevehetjük azt is, hogy ha a folyamat fogalmat a szó szoros értelmében használjuk, akkor csupán az első esetében beszélhetünk tényleges folyamatról, a másodiknál a hangsúly egyértelműen a döntés pillanatára korlátozódik. Ilyen értelemben a történet azon szakaszára érvényes a gettósodás, s itt ezt a fogalmat a szegregáció szinonimájaként használom, míg különböző roma családok önként (természetesen az önkéntesség bizonyos korlátaival, hiszen igazából arról volt szó, hogy anyagilag nem engedhettek meg maguknak más lehetőséget, mint a Rádió utca I I .-et) költöztek be az épület különböző lakásaiba, s ily módon elindítottak egy olyan folyamatot, melyről már tettem említést a történet ismertetése kapcsán. Ez a folyamat kezdetben egyre inkább kiszorította a nem roma bérlőket a Rádió utca I I .-bői, majd befogadással kizárólag az azonos etnikai hovatartozást részesítette előnyben. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy igazából senki nem szívesen költözött volna ekkor már ebbe a házba, sőt a kiszorítás és terjedés dinamikája már a szomszédos épületeket is érinteni kezdte. A gettósodás tehát irányát tekintve egy alulról jövő folyamat, míg a gettósítás elindítása minden esetben felülről történik. A szereplők, illetve résztvevők vizsgálata is teljesen ellentétes képet mutat: a gettósítás egy intézményesült csoport meglétét feltételezi, amelynek célja létrehozni egy kijelölt területen egy megkülönböztetett másik csoportot. A gettósodás során pedig éppen egy már meglévő csoport azonos jegyei alapján szervezi újjá és jeleníti meg magát egy társadalmi térben. Gettók tehát létrejöhetnek „természetes" és mesterséges úton egyaránt, s kialakulj lásuk egyik speciális esete csupán ezek etnikai jellemzők mentén történő kifejlődése. Olyan -272 esetben is létrejön térbeli szegregáció, ahol egy aránylag jómódúak által lakott területen ::. ; .0
