Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár

megjelenik a szegénység. Hiszen azon a területen szükségszerűen különböző változá­sok következnek be: növekedni fog a szociális juttatások iránti igény, az iskola és az egészségügy színvonala pedig csökkenni fog, továbbá először az érintett terület, majd a szomszédos területek piaci értéke is zuhanni kezd. Az eredeti lakosság kicserélődik a beköltözöttek jellemzőit bíró személyekkel. Akkor azonban, mikor ez a térbeli szegregá­ció etnikai tartalmakkal telítődik - s ez történt Székesfehérváron is -, valamint mikor e folyamatot felülről irányítva, az érintettek jogait nem figyelembe véve történnek lépé­sek, akkor, mivel megszerveződik a kisebbséggel szembeni ellenállás, ez már nem csu­pán elkülönüléshez vezet, hanem két népcsoport szembenállását alakítja ki. A térbeli szegregálás, gettósodás és gettósítás veszélye tehát elsősorban abban rejlik, mivel eh­hez a munkanélküliség, az iskolázatlanság és a lemaradás is kapcsolódnak, hogy ellenté­teket szül és dühöt fakaszt a társadalom különböző csoportjaiban. Azokban a csopor­tokban, melyek hierarchikusan is és térben is elkülönülnek egymástól, s melyek között nem létezik sem kommunikáció, sem megértés. Az ellentét pedig lassan, de megállítha­tatlanul politikai ellentétté alakul majd át e csoportok között. A gettó létrehozása, illetve ezáltal maga a tervezett gettó is a társadalom kettészakí­tásának egyértelmű szimbóluma volt. Megtestesítette egyrészt azáltal, hogy evidens módon utalt a második világháborúra, illetve a holokausztra, vagyis a többségi társada­lom önkényére egy etnikai kisebbséggel szemben, másrészt egy olyan jövőt vetített elő­re, melyben ezek az események, illetve azok, melyek az alapját biztosítják, újra megtör­ténhetnének. Úgy gondolom tehát, hogy a gettó, mely ellen az érdek-képviseleti szervezetek fel­léptek, nemcsak a múlt felé irányuló szimbólumként funkcionált, hanem - és ez szerin­tem sokkal fontosabb volt az ügy történetében és jelentésében - elsődlegesen arról volt szó, hogy a gettóra mondott „nem" a társadalom kettészakadására, valamint lehetséges szembekerülésére mondott „nem"-et jelentette, szimbolizálta. A probléma, illetve a fel­vetések elutasítása, mely az önkormányzat részéről volt tapasztalható, egyértelműen bizonyítja, hogy ennek szükségszerű következményeivel nemcsak hogy nem foglalkoz­tak, de talán nem is ismerték fel jelentőségüket. Szegénység A konfliktus kapcsán két kérdésre kerestem a választ a szegénységgel kapcsolatban: 1. Milyen jellemzőkkel jár együtt a szegénység mint szimbólum? 2. A Rádió utca I 1. lakóira használható-e a szegénység kategóriája? E fogalom értelmezését onnan kívánom elkezdeni, hogy egy rövid „kísérlet" eredményét ismertetném, mely természetesen nem végérvényű igazságok megfogalmazására vállal­kozik, hanem csupán több vélemény eredőjéről számol be és próbál segítséget nyújtani az elemezhetőséghez. A városban lakókkal folytatott beszélgetések, valamint a sajtóban megjelent cikkek tanulmányozása alapján úgy gondolom, hogy szegénység a legtöbb esetben feltételezi valamiféle igazságtalanság meglétét, relevánssá teszi a felelősség kér­dését, valamint a segítség szükségességét hangsúlyozva együttérzést, illetve szolidari­tást vált ki. A szegénység - mint szimbólum - jellemzői véleményem szerint e három fogalom

Next

/
Oldalképek
Tartalom