Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)
BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár
házakban élnek, a munkaerőpiac nem változatos, valamint mobilitásról nem lehet beszélni a gazdaság szintjét tekintve, ott teljességgel természetesnek mondható az a folyamat, mely a Rádió utcában ekkor elkezdődött, s mely elsődlegesen a gettósodás irányába mutatott és fejlődött: azaz a kiszorítás és a terjedés stratégiájának logikáját követte (Wall man 1986). A Rádió utca 1 I. környéke ezzel párhuzamosan egyre inkább veszélyessé vált. 6 A ház lakóit, akik között még ekkor nem volt önkényes lakásfoglaló, két csoportra lehetett osztani: akik jogszerűen laktak ott, fizették a bérleményt is és a közüzemi díjakat egyaránt, illetve akik nem. A közbiztonság egyre csökkent, a környéken egyre nagyobb lett a szemét, a rendetlenség, valamint a kóbor kutyák száma, és ezek tényleges fenyegetettségetjelentettek az ott lakók számára. I 993-ban a környéken lakók aláírást gyűjtöttek a helyzet és az állapotok tarthatatlansága miatt. A körzet képviselője, Horváth Istvánné pedig interpellációval fordult az önkormányzathoz e problémák miatt. Az ügyben sem döntés, sem lépések nem születtek egészen addig, míg I 995-re a Rádió utca I I. jogviszonyai úgy alakultak, hogy a 43 itt lakó család 75 százaléka jogcímmel rendelkező bérlő volt, 25 százaléka lejárt bérleti szerződéssel rendelkezett, vagy jogcím nélkül lakott a házban. A megoldás ekkor vált elengedhetetlenül szükségessé, mivel egyrészt a lakóháznak jelentős tartozása halmozódott fel az önkormányzat felé ( 1,8 millió Ft, azonban azt fontos tudni, hogy a bérlemények díja 300-400 Ft/lakás/hó volt), másrészt az állapotok tarthatatlanokká váltak. Mivel az épület ekkor még, I 995-ben statikailag megfelelő volt, az önkormányzat koncepciója a következőképpen alakult: a Rádió utca I I .-et mint veszélyzónát meg kell szüntetni, fel kell számolni, lakóinak beilleszkedésük érdekében egy átmeneti szálláslehetőséget kell biztosítani a Takarodó úton. Ezt az önkormányzat egy későbbi rehabilitációs központ kialakításának alapjaként gondolta megvalósítani, a tervekben templomot, kultúrházat stb. is kilátásba helyezett e területen (mely szintén egy külvárosi része Székesfehérvárnak, a város déli területén található). Az ezáltal felszabadított lakóházat pedig felújítani kívánta, s a benne lévő lakásokat kedvezményes áron fiatal családok rendelkezésére akarta bocsátani. Az önkormányzat novemberi közgyűlése előtt három nappal, mikor is a tervezet részleteinek tárgyalására sor került volna, robbant ki a média minden orgánumában egy országos támadás Székesfehérvár ellen, „gettósítással" vádolva a várost. Főleg emiatt halasztotta az önkormányzat a decemberi ülésre az ügy tárgyalását, s vette fel roma érdek-képviseleti szervekkel a kapcsolatot, valamint hozott létre a képviselő-testület egy ad hoc bizottságot a Rádió utcai romák ügyének kezelésére, melynek tagságát önkormányzati képviselők, a Fejér Megyei Független Cigányok Szervezetének elnöke, a Roma Polgárjogi Alapítvány vezetője, illetve egy Rádió utcai közös képviselő alkotta. Helyi és országos szinten egyaránt bírálták a fehérvári önkormányzatot. Az alapvető érvek azt hangsúlyozták, hogy az önkormányzat csak a velük való tárgyalás után kezdeményezzen, semmiképpen se hozzon létre gettót Fehérvár egyik külvárosában, valamint mivel „Fehérvár a befektetések városa", s az utóbbi időben hatalmas mértékű költségvetéssel gazdálkodik, tarthatatlan, hogy ne rendelkezzen egy kidolgozott lakáskoncepcióval, továbbá éppen ugyanezen ok miatt elvárható, hogy európai módon oldja meg ezt a problémát. A decemberi közgyűlés végül mégis elfogadta az eredeti javaslatot: a Takarodó úton lakásokat építenek, a Rádió utca I I. felújításra és újrahasznosításra kerül.
