Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár

Horváth Aladár (a Roma Polgárjogi Alapítvány elnöke) a kormány irányítása alá tartozó Közigazgatási Hivatalhoz fordult, és törvényességi elbírálást kért a Rádió utca I I. ügyében. Eszerint végül a javaslat két okból is törvénysértőnek bizonyult: egyrészt a rendezési terv nem volt részletesen kidolgozva, másrészt a ház nem bírt olyan nagymértékű statikai problémával, hogy csupán egységesen lehessen felújítani. E vélemény értelmében tehát az épület szakaszonként is rendbe hozható. A januári közgyűlés ezek után visszavonta a decemberben elfogadott rendelkezést, minden maradt úgy, ahogy volt. Az önkormányzat 1996-ban tárgyalásokat kezdeményezett mind az érintett 43 családdal, mind az érdek-képviseleti szervekkel. Az igények és a felajánlott lehetőségek élesen ellentétesek voltak, ez elsődlegesen az önkormányzat és az érdekképviseletek közti véleménykülönbséget mutatta meg. A bérlők körében egy kisebbfajta közvélemény-kutatást végzett egymástól függetlenül mind az önkormányzat, mind az érdek-képviseleti szervezetek. A Rádió utca I I. számú ház lakóival, illetve családjaival egyenként történő egyeztetések és tárgyalások nyomán részletes elhelyezési javaslatok születtek. A felajánlott lehetőségek megtárgyalása után egy kivételtől eltekintve minden esetben kompromisszumos megoldások születtek. A családok a következő három lehetőség közül választhattak: 1. Az önkormányzat építési telket biztosít, ahol a család szociálpolitikai és egyéb segélyek igénybevételével, önerőből lakást építhet. 2. A Rádió utca I I. korábbi bérlőit - törvényes lakóit - az önkormányzat az általa biztosított bérlakásokba helyezi el. 3. A család az önkormányzat alacsony bérű és komfortfokozatú sorházaiba költözhet, melynek kivitelezésében közhasznú munkával részt vállal. Az érdekképviseletek álláspontja sokkal radikálisabb és kevésbé engedékeny volt. Azt akarták, hogy minden Rádió utca I I .-ben lakónak a város belső területén, vagyis a belvárosban biztosítson bérlakást az önkormányzat. Alapvető kívánságuk volt, hogy tartozástól függetlenül ez a lehetőség minden ott lakóra egyaránt vonatkozzon. Az Országos Cigány Kisebbségi Önkormányzat azt javasolta, hogy kizárólag pénzügyi, gazdasági alapot biztosítson a székesfehérvári önkormányzat a részükre, és majd ők építenek a Rádió utcaiaknak megfelelő lakóépületeket. A városi önkormányzat ezzel egy időben újfajta politikába kezdett, melynek a célja g egyrészt az volt, hogy az érdekképviseletek lehetséges támadását kivédjék, és a kirob7 bant országossá vált ügy etnikai jellegét elkendőzzék, másrészt azon civil szervezetekjq nek adott válaszként értelmezhető, amelyek a „differenciált és dekoncentrált elhelyezés"

7 £ és problémakezelés mellett érveltek. Ez alapvetően arra épült, hogy innentől kezdve nem JSpí egy csoportként (tehát nem Rádió utcaként) fogja kezelni az ügyet, hanem családokra § bontva foglalkozik az ott lakókkal. 1997 szeptemberéig az önkormányzat mindenkit elhelyezett Székesfehérvár területén a 43 családból, aki jogszerű bérlő volt a Rádió utca I I .-ben. A megüresedett lakások folyosóról nyíló ajtóit befalazták annak érdekében, hogy más ne költözhessen be. Az épületben ekkor 16 család maradt, mindegyikük jogcím nélküli „bérlő" (vagy nem fizette a bérleményt, vagy önkényes lakásfoglalónak számított). A befalazott lakásokba az ott maradt lakók nem a folyosóról, hanem a vele szomszédos helyiségből jutottak be oly 260 módon, hogy az egymás melletti lakásokat oldalról bontották meg. Mindez az épület