Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár

A kutatás módszere és forrásai A kutatás módszere

3 több pillérre támaszkodik: kvalitatív (interjúk, beszélgetések) és kvantitatív (tartalomelemzés) metódusokat egyaránt felhasználtam, valamint részt vettem (résztvevő megfigyelés) a konfliktus sorsdöntőnek tekinthető eseményein. Interjút készítettem a székesfehérvári önkormányzat lakossági és civil kapcsolatokért felelős referensével, Nagy Zoltán Péterrel, a Roma Polgárjogi Alapítvány elnökével, Horváth Aladárral, a Rádió utcai lakókkal, a városban működő kisebbségi önkormányzat az ügyben illetékes és érdekelt dolgozóival, valamint beszélgettem székesfehérváriakkal is.

4 Az interjúk alkalmával a Rádió utca körül kialakult eseményeket meséitettem el az interjúalanyokkal, későbbi elemzésem során pedig az így kapott történeteket mint szöveget értelmeztem. Nyitókérdésem után a főnarratívában problematikusabb, illetve nem teljesen egyértelmű részekre kérdeztem rá. Kutatásom kiterjedt a konfliktussal foglalkozó országos és helyi szinten megjelenő írott sajtóra, valamint a média más orgánumaira is. Vizsgálatom tárgyául szolgáltak a következő sajtóorgánumok, az I 995-1997 között megjelent lapszámaiban közölt, jelen témával foglalkozó cikkek: a Fejér Megyei Hírlap és a Fehérvári Polgár mint helyi lapok, továbbá a Népszabadság, a HVQ, a Magyar Hírlap mint országos szintű újságok. A tartalomelemzés eszközeivel vizsgáltam meg és forrásként használtam fel az 1997. november 23-i székesfehérvári roma tüntetésen elhangzott beszédek szövegeit, továbbá a konfliktus alatt egymással kommunikációba lépő személyek, illetve intézmények közti leveleket is.

5 Vizsgálódásom ezeken túl érintette a nyomtatott (a Phralipe már idézett számában olvasható a konfliktus története) és az interneten megjelenő (Romapress) roma sajtótermékeket is. A Rádió utca 11. története A Rádió utcai lakótelep Székesfehérvár délnyugati külvárosában található. Az épületeket az I 960-as években építették, s eredeti funkciójukat tekintve irodaként működtették. Ennélfogva az eredeti elrendezés sem egy lakóház struktúráját követte. A három emeleten egyaránt középen egy folyosóról nyíltak jobbra és balra a I 6-20 m

2-es helyiségek, valamint minden szinten egy vizesblokk kapott helyet. A 1970-es években nőtlen 7 tiszti szállóvá alakították, majd ennek megszűnése után az épületek a Városi Tanács £ tulajdonába kerültek, amely kisebb családok, magányosan élők, kisnyugdíjasok és egyéb szociálisan hátrányos helyzetben lévő személy „átmeneti" szállására tette alkalmassá. Az eredeti elrendezést megtartották, csupán kisebb módosításokra került sor. Ebből ~5§ adódóan a Rádió utcai lakótelep Székesfehérvár átmenetileg vagy állandósultán marginális helyzetben levő csoportjainak az egyik „gyűjtőhelyévé" vált. Fordulatnak a környék lakói azt a pillanatot tartják, amikor a Rádió utca I I .-be egy olyan roma családot költöztettek, amely az általános megítélés szerint deviánsnak volt mondható amiatt, hogy e lakásuk előtt már 6-7 lakást, illetve házat „laktak le", valamint törtek fel és adtak el az évek során Székesfehérvár területén. A strukturális megközelítést alapul véve egy zárt és homogén külváros esetében, mint B58 amilyen a székesfehérvári is, ahol a lakáspiac dinamikája alacsony, az emberek tömbbér00