Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról

Umár és az őzszarv A titokkiszivárgás álma Jóllehet a diszciplína gyarmati múltja a címzett szerepét osztotta ki az etnográfusra,

9 ő maga eredendően a vendéglátók mindenféle titkait ismerő letéteményes kényelmes pozíciójára áhítozik. 1992. március 6-án minden okom megvolt azt gondolni, hogy a beavatás alatt álló I 8 éves Umár, akinek rituális elzárása idején kölessört vittem a szent erdőbe, bizalmasának tekint. Ezt három dolog támasztotta alá: az általam több mint húsz éve látogatott Péguékahában ugyanabba a nagycsaládba tartozunk, és ebben a családban - amelynek nafara gyámapám is tagja - csak hármunkat, Umárt, Iván fiamat és jómagamat avatták be a Waba szent erdőben. Umár hozzám közel állt a faluban betöltött marginális szerepe miatt is: egyike volt azoknak a Péguékahából „kimenőknek", akik Abidjanban nevelkedtek, és akik nemrég tértek vissza a faluba a poro-beavatásukra. Sonro nagyanyja kivételével Umár összes közeli rokona Franciaországban, Korhogóban vagy az ország fővárosában élt. Valamelyest a falu „fehérjeinek" tekintettek bennünket. 1992. március 6-án tehát meglátogattam Umárt az erdőben. Ruhátlanul, porfedte testtel, az átélt próbák miatt legyengülve, de éberen, lustán elnyújtózva feküdt a többi beavatott között. Úgy tűnt, hogy előző napi álma - amely pontosan tíz nappal előzte meg lebetegedését - megerősíti vélt bizalmasi szerepemet. Almában Sonro nagyanyja akinek jelenléte tilos a férfiak e szent helyén - sírt, mert „szenvedni" látta. Megverték, majd ezután ahhoz a házhoz

10 ment, amelyet „nem szabad megérinteni". Azt mondogatta magában, hogy meg fog halni, mert megérintette a tiltott rituális ház falát. Ekkor látott meg engem: „Te és Kulo-dyala-kpo (a fiam) meghallottátok sírásomat, amikor (a ház rossz oldaláról) jöttetek. Ott léptetek be, ahol nem szabad, és mondtam nektek, hogy meg fogtok halni ti is, hátráljatok, menjetek vissza!" Visszamentünk. Umár sírva fakadt, és a Waba idősebb beavatottjai elkezdték a testét masszírozni, a fejétől egészen a lábáig. De Umár tovább sírt. Fájt a feje, már járni sem tudott: „Akkor elküldtetek Kutodyala-kpót gyógyszerért. Amikor bevettem azt, hányingerem támadt, és amikor hánytam, mindenki menekülni kezdett. A férfiak kimentek az erdőből, és ekkor fölébredtem..." Amikor videoszalagomra került e jóslás erejű beavatási álom, még semmi okot nem láttam arra, hogy mélyebben értelmezzem. Csak utólag értettem meg, hogy egy titok kiszivárgásáról volt szó: olyan titokra vonatkozó jelzéseket tartalmazott, amelyet, habár rám vonatkozott, Umár nem osztott megvelem. A nyilvánvaló álombeli bizalmas szerepe mellett egyben latens címzetté váltam. A továbbiakból kiderül, hogy minek a címzettjévé. Umár az álmát meséli a Wabában Zempléni András videofelvétele