Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról

tetteinek a függvénye, hanem a címzettek kötelező vagy kívánatos jelenlétében megren­dezett szertartásos cselekedetté válik. Ez pedig rituális kiszivárogtató eszközök - zú­gattyú vagy más zajkeltésből eredő hangok, ezoterikus énekek vagy kiáltások, nyilván­valóan elrejtett, vagy ami ezzel megegyezik, ünnepélyesen kiállított szokatlan tárgyak ­segítségével valósul meg. A maszk a rituális kiszivárogtatás eszközeinek prototípusa. A nafaráknál legalábbis se nem mitikus figura, se nem egyszerű álarc. Elsődleges funk­ciója nem a megjelenítés, sem a beavatottak személyének elrejtése. Azért van, hogy ki­menjen a faluba a be nem avatottak közé, és emlékeztesse őket a titokőrzők rejtett dol­gainak továbbélésére, hogy ezeknek a rejtett dolgoknak a létéről ismételten hírt adjon, és hogy segítse azok gyakran dramatikus és kifinomult formában történő „fellebbenté­sét" a címzettek előtt. A kiszivárgásnak valójában az a funkciója, hogy fenntartsa a titok feszültségét. Hol a feszültséget megszüntetni vagy mérsékelni képes titokfelfedés vagy közlés eseményére invitál féltudatos módon, hol - éppen ellenkezőleg - a titok felszítását elősegítő jelcserét indukál, amennyiben a címzettek a titokba vetett hitükről megerősített jelzéseket - va­gyis a célba érésről szóló igazolást - küldenek vissza a titokőrzőknek vagy a letétemé­nyeseknek. A titkot ugyanis éppannyira fenyegeti feszültségének csökkenése, mint annak túlzott növekedése. Kiszivárogtatás nélkül, mondhatni, halálra van ítélve, amivel az eb­ben oly tapasztalt politikusok, szóvivők, látnokok, reklámszakértők, nagyvilági hölgyek, maszkviselők, varázslók vagy jósok pontosan tisztában vannak. Az etnológus számára a titok közlésében és kiszivárgásában az a közös, hogy speci­fikus hatásokat kiváltó társadalmi jelenséggé alakítják át magát a titkot. Olyan közös dologgá és egy társadalmi kapcsolat olyan különleges típusú, erős, ugyanakkor ambiva­lens összetartó elemévé változtatják, amelyet a kint és a bent között állandóan fenntar­tott feszültség táplál. Ennek az antagonisztikus társulási módnak (Vergesellschaftung) ­amelynek legkifinomultabb formája a titkos társaság, és amelyet a titkok intézményes közlésének nyilvánvaló társadalmi funkciója indukál - a feltétele a kint és a bent többé­kevésbé ritualizált interakciójának a fenntartása és időnkénti felpezsdítése. 8 Összefoglalásképpen elmondható, hogy négy fogalom és négy folyamat vagy műkö­dési mód különíthető el a titok társadalmi struktúráját és működését illetően: -o 8 A titokőrző c *• elsődleges címzett • közlés elhatárolás felfedés kiszivárgás I I b I <*­B letéteményes bizalmas > D másodlagos címzett potenciális betolakodó

Next

/
Oldalképek
Tartalom