Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

Tabló - Világok között. Leonardo Piasere: Un mondo di mondi. Antropoligia delle culture rom (Prónai Csaba)

Világok között Leonardo Piasere: Un mondó di mondi. Antropológia delle culture rom. Napoli: L'ancora, 1999. 238 p. £\z Un mondó di mondiban Leonardo Piasere - aki jelenleg a Firenzei Egyetemen tanít kulturális antropológiát - az I 990-es években írt tanulmányaiból jelentetett meg egy válogatást. Piasere legújabb kötetével mintha Patrick Williams kritikájára válaszolna. Williams ( I 995) a L'Homme hasábjain többek között azon sajnálkozott, hogy az akkori kötetbe nem került bele Piaserének egy tanulmánya, amelyben két különböző cigány csoport példájával bizonyítja, hogy a területiség elve akár kétféle típusú is lehet egyazon territóriumon belül.

1 Ez az írás - az Un mondó di mondi - vált azután az I 999-es könyv címadójává. Egyúttal ez az, amely a tanulmányok kiválasztásának vezérfonalául szolgál. Érdemes tehát ennél kezdeni az ismertetést, már csak azért is, mert a könyv írásai közül ez az egyetlen, amely magyarul is olvasható (Piasere 1997b). Véleményem szerint Piasere elméleteire az általa tanulmányozott csoportok jellemzői is erősen hatnak. A kötet negyedik tanulmányában (L'etnografia come esperienza) Piasere maga is kifejti, hogy a cigány kultúrára vonatkozó ismeretei az évek során nemcsak aszerint változtak, ahogyan ő maga, valamint az általa követett antropológiai irányzatok alapján, hanem a tanulmányozott népcsoport szerint is (55. p.). Piasere szemében „az etnográfiai ismeret mindig egy meghatározott kapcsolat eredménye az etnográfus és a vendéglátói élete között (az előbbi is a maga elméleteivel, az utóbbiak is a maguk elméleteivel)" (83. p.). De hadd térjek vissza a központi tanulmányhoz. Egy „hagyományos" recenzió kedvéért nem próbálom megtörni azt a fajta elemzési útvonalat, amely a könyv középpontjából indul ki, majd eggyel hátra és eggyel előre halad, azután vissza a középpontba. Az Un mondó di mondi szó szerinti fordításban „A világok egy világa" lenne. A magyarban azonban „A világok világa" fordítás jobban hangzik. De mégsem erről van szó. Még akkor sem, ha az Un mondó di mondi valószínűleg sohasem fog egyetlen magyar fordításban „A világok egy világa" formában megjelenni.

2 Másrészt a tanulmányban nemcsak arról van szó, hogy a cigányok a nem cigányok által létrehozott világoktól eltérő világokat tapasztalhatnak és hozhatnak létre, hanem arról is, hogy ezek az eltérő világok az egyes cigány csoportok szerint is különbségeket mutatnak (87. p.; Piasere I 997b: 137). Az Un mondó di mondi című írás éppen ezt szemlélteti két olaszországi cigány közösség példáján, akik között Piasere részt vevő megfigyelést végzett. Az egyik csoportot ebben a tanulmányban a roma szóval jelöli, a másikat roma kifejezéssel, mindkét esetben normál betűkkel (85. p.). Az ezt megelőző írás (L'etnografia come esperienza) elején azonban dőlt betűkkel (és idézőjelek nélkül) a xoraxané roma és a slovénsko roma megnevezések szerepelnek (53. p.). Itt meg kell állnom, mivel úgy