Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

KRESALEK DÁVID: A város mint kiállítóterem, avagy a legpublikusabb tárlatokról. A graffiti Magyarországon

Motivációk Az egyik legizgalmasabb kérdés a graffitiző fiatalokkal kapcsolatban, hogy mi motiválja őket, mi az oka, hogy szabad elhatározásukból egy olyan időtöltési formát választanak, mely számtalan veszéllyel és kellemetlenséggel jár, miközben a „többségi társadalom" által preferált értékrendszer alapján tevékenységüknek „semmi haszna" nincs. A kérdésre csak közhelyekkel lehet válaszolni. Ezek a fiatalok a kitörési lehetőséget és bizonyos értelemben a boldogság forrását látják tevékenységükben. A writerek többsége olyan problémás családokból jön, ahol a kommunikáció, a gyermek-szülő viszony hiányosan működik. Sokan már nagyon korán leszakadnak a családról, és önálló életet kezdenek.

21 Többnyire problémát okoz nekik a többségi társadalomba való beilleszkedés, gyakoriak az iskolai kudarcok. E generáció egy része számára, mint azt szociálpszichológiai kutatások is kimutatták, a szabadidő eltöltése minden eddigi generáció hasonló társadalmi helyzetű tagjaihoz képest nehezebben megy (Rácz 1998). A graffiti talán erre a problémára is gyógyír lehet, miközben adott körön belül elismertséget, hírnevet biztosíthat. Az alkotók olyan közegben mozoghatnak, ahol nekik is jut egy kis sikerélmény. A writerek az azonos késztetésekből kiindulva eltérő utakon járnak. Kisebb hányadukat „rongálónak" nevezhetjük, míg többségük inkább az „alkotók" névvel illethető. A rongálok esetében a bizonyítási vágy felülkerekedik a kreativitáson, és a művészi tevékenység nyújtotta katarzis élményen. Számukra a sikert egy férfias erőpróbán való részvétel, az ott aratott győzelem jelenti. Esetükben a keménység, bátorság, ügyesség tartozik az eszményi képességek körébe. Az alkotó típusú graffiti készítőinél a kreativitás, szakértelem, művészi koncepcióválik meghatározóvá. Természetesen mindkét társaságban megjelenik mindkét eszménykép, a különbség a hangsúlyokban rejlik. Az ifjúsági szubkultúráknak és azon belül az ellenkultúráknak a korábbi társadalmi értékek elutasítása, illetve átértelmezése mellett az identitáskeresés is fontos eleme (Rácz I 998). A graffitisek esetében ez a jelenség többszörösen is tetten érhető. Egyszerre van jelen életükben a közösséghez tartozás és a kiemelkedés vágya. A nagyobb közösséghez tartozás élményét a hip-hop kultúra (és korábban részben a rapper bandák) biztosítják számukra. Az erős individualizációs törekvések kielégítésére szolgálnak a graffitis csoportok. Identitásukat erősíti, hogy valami olyan dologhoz értenek, amihez mások még csak nem is konyítanak, és emiatt szűkebb vagy tágabb környezetük megbecsüli őket. £J A festés mindenképpen olyan terep, ahol lehetőség nyílik az önkifejezésre, az alkotói ? egyéniség kibontakoztatására. A graffiti egyszerre képzőművészeti jelenség és egy életmód része. A writerek keze py alatt mindenképpen képzőművészeti alkotások születnek, még a „rongálok" esetében is. m Alkotásaik akár szemet gyönyörködtető festmények, akár összefirkált telefonfülkék, azok g minden esetben a világhoz való viszonyukat demonstrálják. Az alkotásokban a „szembenállás" eleme igen hangsúlyos, bizonyos vonásaiban rokonítható a századfordulós avantgárd mozgalom attitűdjeinek egy részével. Az alkotások végeredménye tekintetében ezért elég mindegy, hogy milyen gyerekkor áll a writerek mögött, még akkor is, ha indíttatásuknak ez a tényező meghatározó eleme lehet. A társadalomkutató számára a graffiti egy szubkultúra, életmód részeként jelenik meg. Az teszi különösen érdekessé, hogy míg a legtöbb ifjúsági szubkultúra egy zenei 323