Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

KRESALEK DÁVID: A város mint kiállítóterem, avagy a legpublikusabb tárlatokról. A graffiti Magyarországon

metlen rongálás manifesztumaira. Azt azonban viszonylag kevesen tudják, hogy ezek az „aláírások" hosszas gyakorlást igényelnek, míg szerzőjük elégedett lesz a betűk dinamikájával és megformáltságával. A tag a graffiti alapeleme. Kezdetben maga a graffitimozgalom is szinte kizárólag ezek firkálására alapozódott (Cooper-Chalfant I 984; Chalfant—

Prigoff I 987). A kezdő firkász első lépésként napjainkban is kizárólag „tageléssel" foglalkozik. Ekkor próbálja kialakítani egyéni stílusát, ismerkedik a műfajból következő nehézségekkel: megtanulja, hogy gyorsnak és szemfülesnek kell lennie. A legtöbben azután ennél nem is lépnek tovább. Hosszabb-rövidebb „tageléssel" töltött idő után kiszállnak a dologból. „Hát mondom, nálunk például úgy nézett ki, hogy akkor, amikor volt (ti. a banda), kb. a fele úgy festett. A másik fele az csak úgy tagelgetett, meg mit tudom én. Lehet, hogy nem is volt hozzá érzéke. "

2 A throw upok egyszerűbb, általában két színnel készített képek. Előnyük, hogy gyorsan „feltehetőek", ami nem elhanyagolható szempont egy illegális tevékenység esetében. Ezek az alkotások általában még nem 3D-ben készülnek, vagyis nem keltik a háromdimenziós tér illúzióját. A throw upok készítése nagy ugrást jelent az eddig még csak a névjegyét firkálgató writer életében. Ekkor ismerkedik meg a sprayfesték (kanna) használatával. Meg kell tanulnia, hogyan dolgozhat úgy, hogy a festék ne folyjon meg, melyik szín hogy fedi a másikat, milyen különbségek vannak a különböző márkájú festékek között, és már próbálkozhat a különböző szórófejek használatával is. A két legelterjedtebb fej a skiny, illetve fat cap névre hallgat a graffitis zsargonban. Előbbi a vékony, utóbbi a vastag vonalak meghúzására, valamint a felvázolt forma kitöltésére szolgál. A throw upok készítése azért is fontos a firkász tanulása szempontjából, mert ekkor ismerkedik meg a színhasználattal. A színek egymáshoz való viszonya nagyon fontos a graffiti minőségének meghatározásakor. A píece-ek sok munkát igénylő, több színből álló mesterművek. Elnevezésük is innen származik: masterpiece, vagyis mestermű. Az ilyen alkotások a nagyközönséget is gyakran ámulatba ejtik. Ezeket gyakran karakterekkel,

3 vagyis figurális festményekkel egészítik ki. Mind a throw upok, mind a piece-ek szinte minden esetben a csoport vagy az alkotó nevének betűit ábrázolják. így sokkal közelebb állnak az absztrakt, nonfiguratív művészethez, bár a karaktereken keresztül a pop arttal való kapcsolatuk is egyértelműnek tűnik. (A karakterek gyakran ábrázolnak képregényekből, rajzfilmekből, illetve a vizuális tömegkultúrából mindenki számára ismert szereplőket.) A rajzok többsége előzetes vázla- ^ tok alapján születik. Ezeket a black boo/cban őrzik a firkászok. A piece-ek, mint azt Hit 7 elmesélte, a következőképpen készülnek: „Először elkezdem szépen fölvázolni az egészet skinyvel, egy lightos színnel. Jobban mondva egy alapszínnel amilyen lesz a terítése... pj amivel felvázolok, az már végül is terítés is. [...] Alapozni nem szoktak, csak versenye- ^Tg ken. [...J Szóval felvázolom, aztán kiterítem, először az alapszínnel, aztán jön a többi gJs szín, és jöhet a díszítés. Kontúrt, azt csak legutoljára. [...] Szóval folyamatosan lehet csinálni, ezek a festékek nagyon gyorsan száradnak. [...JA háttérről még nem beszéltem. Azt, amikor már készen van a rajz, de még nincs meg a kontúr, akkor rakom fel. "

A Ezek a képek már gyakran 3D-sek. Ezt a hatást a festők a különböző színárnyalatok használatával, illetve árnyékolással vagy a perspektivikus ábrázolás egyéb eszközeivel érik el. A firkászok működésének három alapvető tere a ház- és egyéb falak felülete, a metrókocsi és a vasúti szerelvény. Ezenkívül nagy ritkán buszok, villamosok oldalát is „meg- 3 I 7