Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról

ban forgó cselekedeteket azonban egy másik szemszögből is vizsgálhatjuk. Az általunk elfogadott nézőpont szerint Kamarikon „elsősegélynyújtásakor" pecsételődtek Umár testére a rejtett támadás kulturális jelei, és fogalmazódott meg az, hogy a támadás elkövetőit és okait, vagyis a titokőrzőket és a felfedendő titok lényegét sürgősen azonosítani kell. A varázsló legelső mozdulata arra irányult, hogy bebizonyítsa magának a titoknak a létét a külső és belső testi titokjelek - a „rakéta" becsapódási pontja a mellkason, a gyomorból vagy a tüdőből származó vérrög - létrehozásával és kimutatásával. Másképpen fogalmazva, a különleges erővel felruházott varázsló nem „tépte ki a rosszat" Umár testéből, hanem egy folyamatban levő emberi támadás titkának olvasható és elkülöníthető jegyeiként fordította le azt, eltérően olyan egyéb szenufó kórokkutatásoktól, mint amelyek például egy-egy szellem büntető támadását vagy a szent erdő állandó „őrzőjének" (fétis) megtorlását próbálják kimutatni. A becsapódási pont és a kihányt vér által bebizonyosodott emberi támadás nyomozást és rituális visszavágást tett szükségessé. Az előző éjjeli „vudu halott" körül kialakult káoszhangulatot a varázsló egy olyan nyomozás felé terelte, amelynek irányvonalait az általa materiálisán létrehozott megkülönböztető testi jegyek jelölték ki. Az ilyen testi jegyek fizikai létrehozása - amelyet tévesen a terápiás kezeléssel kevernek össze - számos afrikai „hiedelem" születésének vagy naponta történő megerősítésének a módja. A legtöbbször meggyökeresedett kollektív reprezentációként tekintett hiedelmeket - amelyekre egyesek szerint a rituálék is épülnek - ritkán határozzák meg ilyen leírható rituális tevékenységek során létrejött mentális valóságokként. A varázsló „elsősegélynyújtásának" interpretációja az előzőekben összegzett titokelmélet egyik aspektusának kiegészítését teszi lehetővé. Ha a titok jeleinek véletlen vagy szertartásos kinyilvánítása - a kiszivárgás - valóban a legfőbb eszköz a titok feszültségének fenntartására, vagyis megőrzésének biztosítására, akkor ezeknek a jeleknek a rituális megalkotása és nyílt kimutatása - legalábbis a mi esetünkben - a titok felfedésének első lépéseként értelmezhető. Van ebben logika, hiszen a titkot itt a legellentmondásosabb tulajdonságánál sikerül tetten érni: furcsa módon afelé tör, hogy a címzettek előtt megnyilvánuljon. A pragmatikus hiedelem modellje: szív elleni támadás két fázisban A mágikus támadás titokjeleinek ilyen jellegű rituális megalkotása egyúttal a felfedendő titok őrzőire és tartalmára vonatkozó nyomozás modelljének és tervének felállítását is jelentette. Miben állt tulajdonképpen a „rakéta" becsapódási pontjának megjelölése és a vérhányás által megerősített hiedelem? A támadást követő napokban az Umár köré gyűlt Padégué, Nangoogi, a varázsló és a therapy managing group néhány más tagja heves vitát folytatott a kórmeghatározással kapcsolatban. Húzzuk alá, hogy az úgynevezett „hagyományos elméletek" éppen ilyen viták során alakulnak ki és módosulnak. Mindenki védte a maga változatát, amelynek a bemutatásánál jobb híján a szintézis etnográfiai hagyományát fogom követni. A szakértők és a hozzá nem értők változatainak összevetésekor az derül ki, hogy a legközönségesebb mágikus támadás „töltött" sofiyuk, őzszarvak bevetésével történik, amelyekből egy olyan varázsló, mint Kamarikon egész sorozatot tart magánál, hiszen éppúgy használhatók a kliensek ellenségeivel szembeni