Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

NAGY ZOLTÁN: „Fél méterrel repülni a föld felett". A vodka a vaszjugáni hantik kultúrájában

ben nemcsak a külső szemlélő, hanem saját értelmezésük szerint is. Bár nem diakrón elemzést kívánok írni, de mindenképpen elmondható, hogy az utolsó száz évben jelentős változáson ment át a vodkához való viszonyulásuk. A vodka „történetisége" felismerhető már elnevezésében is: „kan jink" - 'cár vize', 'cári víz', ami egyértelműen kifejezi, hogy az alkoholtartalmú italokat, így a vodkát az orosz gyarmatosítók ismertették meg velük, nem csekély szerepet játszott területszerző politikájukban. A hanti kultúra - nem lévén kezelési technikája az ajzószerek hétköznapi fogyasztásának

5 - sikertelenül integrálta a vodkafogyasztást, nem tudta kézben tartani, irányítani azt. Igen sokan az alkoholt teszik felelőssé a hantik kultúrájában valóban bekövetkezett előnytelen változások miatt. Az ivás ma is koordinálatlanul szerepel kultúrájukban, ami azért kap egyre nagyobb jelentőséget, mert az olajbányászat hatására hihetetlen intenzíven terjeszkedő városi kultúrának integráns, domináns eleme - gyakorlatilag korlátlanul lehet hozzájutni, fogyasztásának semmilyen fizikai gátja nincsen. Ehhez a helyzethez kíván alkalmazkodni a hanti kultúra, mikor megpróbálja értelmezni az alkoholt, megpróbál alkalmazkodási stratégiákat kialakítani. Az ivásban, az alkoholhoz való viszonyulásban bizonyos kettősségek figyelhetők meg. Jelentős különbség van alkoholizmusukban aszerint, hogy valaki városban vagy a tajgában él. Amint már volt róla szó, vodkát a városban gyakorlatilag bármikor lehet szerezni, egyetlen feltétele, hogy tudjon érte valamilyen formában fizetni. De igen fontos különbség az is, hogy a városban a hantik kevés kivételtől eltekintve munkanélküliek, különböző juttatásokból tartják el magukat, így mindennapjaikat meghatározó kérdéssé, problémává válik az alkohol folyamatos beszerzése, melynek korábban elfogadhatatlannak tartott módjai is előfordulnak már. Ezzel a leegyszerűsödött városi léttel helyeződik szembe a tajga, mely elsősorban a hagyományos megélhetési modellt kínálja, a halászatot és a vadászatot, másodsorban pedig természetes szabályozója az alkohol fogyasztásának: a tajgába korlátlan mennyiségben nem lehet vodkát vinni. így a tajga az akart vagy akaratlan „szárazságot", józanságot és a munkát jelenti számukra, míg a város az alkoholt, az utána való hajszát, a semmittevést. Mind a két különbség tökéletesen kifejeződik egy hanti vadász szavaiban, aki a novij vaszjugáni életet minősíti: „Nagyon hamar eleged lesz belőle. Az embereknek csak egy problémája van: hol lehet piára pénzt találni. A beszédtémák is mindig ugyanazok. Nincs pénz, amitől minden rossz, mindenki rosszkedvű. Bejössz vissza az erdőbe, és kiderül, hogy minden rendben. Az erdő szép, még ha vad alig van is. Novij Vaszjugánban az emberek nem nagyon akarnak dolgozni, csak várják azt, hogy valaki adjon nekik pénzt."

6 Az alkohol megítélése is kettős. A társadalom alapvetően elítéli, annak ellenére, hogy együtt él vele: „disznó módon élünk". Távollevők jellemzésében negatív jelzőnek számít az iszákos szó, akár azok szájából is, akik hasonlóan sokat isznak. Más esetekben erénynek számít az, ha valaki iszik, ha bírja az italt. Egy távolról jött ember fogadásakor megitatnak, megitattak vele egy pohár tiszta szeszt, és ha hajlandó meginni, onnantól kezdve megítélése megváltozik: elegáns idegenből a „mi emberünk" lesz, „egyszerű ember, akárcsak mi". De arra is van példa, hogy egy-egy nagyobb berúgás, híres részegség nemhogy nem csökkenti az illető társadalmi státusát, hanem emeli azt. Ennek a kettősségnek a hátterében a férfiidentitás sajátossága áll. A férfi egyrészt a család fenntartója, akinek elsődleges feladata, hogy megszerezze azokat a javakat, ami-