Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár

kesfehérváron is. A székesfehérvári konfliktus így ezeknek a - már meglévő - ellentéteknek a felszínre hozására alkalmas terepként, s így mindenképpen egy szimbolikus konfliktusként értelmezhető. A benne résztvevő felek is kivétel nélkül szimbólumokkal dolgoztak, illetve az ügy logikája során kitermelt szimbólumok megszerzéséért, valamint azok jelentéssel való feltöltésének jogáért harcoltak (Bourdieu 1985, 1980). A küzdelem tehát elsődlegesen a szimbólumok birtoklásáért folyt. Ezek szolgáltak a különböző érvek és elméletek legitim keretéül. Az eltérő jelentések pedig a konfliktus „csatáiban" konfrontálódtak. A társadalomtudományos diskurzus ezekben a csatákban való részvétele, illetve elkötelezettsége mindenképpen veszélyeket hordoz magában. Ezért meglátásom szerint a szimbolikus jellemzők, illetve maguk a szimbolikus elemek végiggondolása segítséget nyújt ennek elkerülésében. Éppen ezért elemzésem során megkerestem azokat a szimbólumokat, amelyek jelentéseinek feltárásával mód nyílik egy újabb megközelítési lehetőségre a problémát illetően. Ennek a megközelítésnek a lényege pedig abban rejlik, hogy a konfliktusok szimbolikus szintjeit kell feltérképezni, illetve felszínre hozni az elemzés és az értelmezés során. JEGYZETEK 1. Turner (1983) gondolatát követve úgy gondolom, hogy különböző események életre hívhatnak új kulturális anyagokat (szimbólumokat, metaforákat, orientációkat, stílusokat, értékeket, sőt paradigmákat) éppúgy, mint ahogyan kialakíthatják a társadalmi kapcsolatok új mintáit hagyományos kulturális eszközökkel. Ezen új kulturális anyagok hatásainak és működésének ismerete véleményem szerint mindenképpen kezelhetőbbé tesz egy társadalmi problémát, konfliktust. 2. A szimbólum kifejezést Geertz által megfogalmazott értelemben használom, miszerint a szimbólum utalhat „bármilyen tárgyra, eseményre, tulajdonságra vagy relációra, mely valamilyen elképzelés hordozójául szolgál". Ezen elképzelés pedig a szimbólum jelentéseként tételeződik (Geertz 1966:5). 3. Módszertani alapként Babbie (1995) könyvét használtam. 4. Mindazoknak köszönettel tartozom, akik segítették és egyáltalán lehetővé tették a munkámat és ezen írás megszületését azáltal, hogy időt és energiát szántak a velem való beszélgetésekre, gj interjúkra. 7 5. A tüntetésen elhangzott beszédek szövegeinek írott változata a Phralipe Cigány Irodalmi és Köz- m életi Folyóirat, 9. évfolyam, I 998. januári számában található meg (pp. 24-29). ^ ÍN 6. Vö. Niedermüller (1995:560-561), aki a veszélyes helyekkel kapcsolatban írja, hogy megfigyel- ^ . hető ahogyan a „a városi népességen belül az egymásról kialakult »képek«, elképzelések, meg- g H győződések, előítéletek kivetítésre kerülnek, »terbelileg objektivalodnak«. Ahogyan az amerikai városokban a négerek, Franciaországban az afrikaiak, Németországban a törökök, úgy Magyarországon a cigányok lakta utcák és városrészek »veszelyesek« - a tényleges veszélyhelyzetek számától függetlenül." 7. Részlet Horváth Aladárral készített interjúmból. 8. A Vöröskereszthez tartozó Fiatalkorúak Ideggondozó- és Nevelési Tanácsadó Intézetének épülete, amely jelenleg az Autista Csoportok, és Más Fogyatékos Gyermekekért Alapítvány által működtetett általános iskolának ad otthont. 279