Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár

9. „Már nem csak Pátka tiltakozik" (FMH 1997. 12. 12:3), „»Helyzet« volt Belsőbárándon" (FMH 1997. 12. 19:1, 3), „Ki árt és ki segít a fehérvári romáknak?" (FMH 1997. 12.20:4). 10. Elemzésemben az etnikai identitást az etnicitástól megkülönböztetve kezelem. Míg az előbbire úgy tekintek, mint egy olyan kognitív és emocionális dologra, amely segítségével az egyén besorolja önmagát vagy valaki mást egy etnikai csoportba, addig az utóbbit ezen önbesorolás stratégiájaként tételezem fel. Az etnicitás tulajdonképpen az etnikai önbesorolás kontextusával azonos, a kulturális különbségek kommunikációjaként ragadható meg, amely egyrészt a nyilvános reprezentációkon, másrészt a mindennapi gyakorlaton keresztül artikulálódik (Eriksen 1993). 11. Nagyon érdekes volt a különböző felek által a Rádió utcai konfliktusról adott történetek összevetése: attól függően, hogy ki volt a történet elbeszélője, más és más hangsúlyokkal telítődött a szöveg. Az elemeken nem torzítottak sokat, csupán mivel hozzájuk különféle, akár ellentétes jelentéseket társítottak, válhatott a történet egy etnikai, politikai, szociális, stb. diskurzusban később felhasználhatóvá. 12. Mind Nagy Zoltán Péterrel készített interjú, mind a Phralipe (1998. 9:33-34) cikke erről győzött meg: „Kezdetben nem vettük figyelembe, hogy a sajtó felé is vannak kötelezettségeink. Ma már teljesen másképp csinálnánk: inkább mi adnánk ki nyilatkozatokat, mint megvárnánk, hogy támadások robbanjanak ki ellenünk. " (Részlet Nagy Zoltán Péterrel készített interjúmból.) „A sok-sok eredmény után szólnunk kell arról is, hogy miben voltunk gyengék, mire érdemes odafigyelnünk, felkészülnünk a jövőben. Elsősorban a kommunikáció, a tények megfelelő kommunikálásának problémájára: (sok mindent) nem tudtunk keresztülvinni a magyar sajtón a megfelelő időben és hangsúllyal" (Phralipe 1998. 9:34). 13. Itt is egy bizonyítéka található meg, a már említett politikai pártok segítségével való definiálásnak, besorolásnak. A személy neve már nem is szerepel, csupán a párt nevéből képzett jelző segítségével történik a rá való utalás. 14- Az egyik oldal, a Roma Polgárjogi Mozgalom véleménye a sajtó objektivitásáról és megosztottságáról. 15. Csupán egy jegyzet erejéig tudok kitérni arra, hogy érintőlegesen bemutassam, hogy az elkötelezettség már a cikkek címeinek szóhasználatában megmutatkozik: „Lezárják a Rádió utca 1 l.-et. Végre fellélegezhetnek a környező házak lakói" (Fejér Megyei Hírlap 1997. 09. 05:3); „Kiköltözésre szólítják fel a Rádió utcai lakásbitorlókat. Elhelyezésükre sem kötelezettség, sem mód" (uo. 1997.09. 10:3) (kiemelés tőlem). 16. Lásd ezzel kapcsolatban Connerton (1997) és Hofer ( 1992). I 7. A szövegeket vagy mondatokat szerkesztett változatban közlöm. 18. „Elismerem, hogy a lakókonténer nem lakás, de lakni lehet benne. Másoknak el kell ismerni, hogy a városban 800 család vár szociális lakásra, akik nem jogcím nélküli lakáshasználóként (sok esetben 7 lakásfeltöréssel) szerezték a jogosultságukat" (részlet dr. Nagy István, Székesfehérvár polgármesterének 1997. október 16-i leveléből, amelynek címzettje Horváth Aladárnak volt). 19. A transzparensek szövegein, feliratain sűrítve jelennek meg a tüntetésen elmondott beszédek főbb gondolatai: „Konténerekkel Európába": „Nogettó": „Qettokkal az Európai Unióba?", „Nem akarunk kitelepítést"; „Törvénytelen a kitelepítés". 20. Ezen megosztottság tulajdonképpen a magyarországi politikai megosztottsággal párhuzamos: a politikai identitások és a politikai álláspontok a nemzetállamok többségében még erőteljesebb heterogenitást mutatnak: így például az egyes magyarországi pártokon belül legalább akkora véleménykülönbségeket és frakciózást tapasztalni, mint a romák politikai szervezetein belül" (Lemon 1996:205). co ÍN