Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár

azon metaforaként jelenik meg, amelyhez tartozó, illetve hozzárendelt értékek és normák lehetetlenné teszik, és gátat szabnak a rasszizmus, a diszkrimináció terjedésének, garantálják az emberi jogok tiszteletben tartását, elítélik a faji, etnikai megkülönböztetést, gettóba zárást, stb. Egyszóval a hozzá való tartozás, csatlakozás biztosítékot kínál mindezen társadalmi, kulturális, etnikai, politikai problémák helyes kezelésére, megoldására. Véleményem szerint e metafora megjelenése a konfliktus egyik fontos eseményén jó bizonyítéka annak, hogy a társadalomban léteznek különféle elemek, minták, amelyek felhasználhatók a legeltérőbb problémák kezelési, megoldási stratégiáiként ugyanúgy, mint a reprezentációkba beépített, beépült részekként. Összefoglalás Eddigi elemzésemből levonható következtetéseim: 1. A székesfehérvári eset különböző felek konfliktusát jelenítette meg: etnikai, politikai, szociális és hatósági dimenziói voltak. Ennek megfelelően a probléma különböző jellegű - társadalomtudományos, politikai, jogi - diskurzusok tárgyává vált. Ezen diskurzusok komplexitása és együttes hatása vezetett el az írásom tárgyához, a szimbólumok feltérképezéséhez, majd értelmezéséhez. 2. A szimbólumok mindegyik fél számára szimbólumértékűek voltak, eltérés csupán a hozzájuk társított jelentésben mutatkozott. A „harc" pedig éppen azon jogért folyta felek között, amelynek bírása lehetővé tette, hogy az adott csoport által preferált jelentés s ezen keresztül maga a csoport is legitimként tűnjön fel. A nyilvánosságban most folyó szimbolikus harcokhoz hasonlóan a Rádió utcai konfliktusnak is az egyik legfontosabb tétje volt az, hogy „ki definiálhatja a csoportokat, és milyen legitimitásra, milyen kompetenciára hivatkozhat. Ugyancsak tét az, hogy milyen osztályozási kritériumokat sikerül legitimnek elismertetni a csoportok megalkotásánál" (Heller—Rényi I 995:436). 3. A konfliktusban részt vevő felek, érdekek, szándékok és minták mindegyike e szimbólumokhozvaló kapcsolatuk, kapcsolódásuk milyensége, és a hozzájuk társított jelentés révén válik értelmezhetővé. 4. A Rádió utca I I. történetének gerincét alkotó, az ügyben kitüntetett fontossággal bíró terek, tárgyak, cselekedetekés személyek tulajdonképpen kivétel nélkül szimbog likus értékkel bírnak, s emiatt maga a konfliktus is elsődlegesen szimbolikus. 7 A Székesfehérváron lezajlott esemény egyik értelmezési lehetőségére tettem kísérlejQ tet. írásomban az eset „sűrű leírásával" azt próbáltam érzékeltetni, hogy a kialakult konfliktus milyensége elsődlegesen a benne szereplők, illetve egymáshoz való viszonyuk ,s^n elemzése, valamint cselekvési stratégiáik milyenségének feltérképezése révén válik megg ragadhatóvá. Ugyanis a különböző jellegű (jogi, politikai, szociális és etnikai) diskurzu^ sok különböző cselekvési minták követését feltételezik. Ezen cselekvési minták összemosásának, illetve összemosódásának lehettünk tanúi a fehérvári eset kapcsán: míg a szereplők egyszerre egymás vádlóivá és egyúttal potenciális vádlottjaivá váltak. A szemben álló felekként megjelenő csoportok között egy már létező vélemény- és nézetkülönbség érhető tetten: nem először találkoztak egymással e csoportok. Ezért rendelkeztek egyrészt előzetes tudással és ismerettel a másikat illetően, másrészt birtokukban tudhattak 278 különböző mintákat, sztereotípiákat és stratégiákat, amelyek mozgósíthatók voltak Szé-