Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BALOGH SÁRA: Rádió utca 11., Székesfehérvár

„Székesfehérvár, úgy látszik még nem dolgozta fel korábbi bűneit, melyet cigány polgárainak okozott." (részlet Horváth Aladár konténerek mellett elmondott beszédéből) Nemcsak a beszédekből, hanem a sajtónak tett nyilatkozatokból és az egymással váltott levelezésekből is egyaránt kitűnik a roma holokausztra explicit vagy implicit módon történő állandó utalás a GEB oldalán „küzdő" felek részéről. Ennek elemzése annak ellenére, hogy véleményem szerint mindenképpen egy különálló dolgozat témájaként kellene feldolgozni, mégis lényeges és ily módon kihagyhatatlan eleme jelen írásomnak is. A roma holokauszt mint téma határozottan kevés alkalommal kerül említésre más jellegű diskurzusokban, éppen ezért tűnik érdekesnek a polgárjogi és érdekvédelmi mozgalmak részéről történő sorozatos idézése, mely a csoport etnikai identitásának erősítése mellett, lényeges szerepet tölt be a politika eszközeivel és ideológiailag elérhető önlegitimációban. A háború és a békeidő ellentétbe állítása azonban mindenképpen veszélyekkel terhes, és mindamellett félreérthető is: „Látható, hogy a konténer nem lehet alternatívája a lakásnak, legalábbis békeidőben." (részlet Horváth Aladár Városház téri beszédéből) A polgárjogi mozgalom tagjai a „béke harcosaiként" definiálják önmagukat, akik fontos céljuknak a gettók létrehozása elleni fellépést tekintik, mivel: „Mert ha kiközösítik, kizárják a romákat a városból, a szülőföldön nem lesz béke. Ha itt konténergettó lesz, gyerekeink félni fognak egymástól, nem fogják megtapasztalni, hogy mindannyian hús-vér, érző és gondolkodó emberek vagyunk. A gyűlölködés fogja átvenni az emberi szeretet és szolidaritás helyét. Egymás ellenségének fogjuk gyermekeinket nevelni, és akkor itt már nem lesz nyugalom, nem lesz béke. Ezért mondom azt, hogy aki a gettó ellen lép fel, az egész Magyarországért, a minden magyar állampolgár számára létfontosságú békéért küzd." (részlet Horváth Aladár konténerek mellett elmondott beszédéből) Magára a tüntetésre is a konténertelep, illetve a város külvárosában belőle létrejövő etnikai és szociális gettó elleni tiltakozás miatt került sor. A visszatérő témák közül az „Európához való csatlakozást" tartom a legizgalmasabbnak, mivel ez az a téma, amely jelen pillanatig erőteljesen hangsúlyos argumentumként szerepel a legkülönfélébb vitákban, s amely ezáltal e diskurzusokkal próbálja összekapcsolni, rokonítani a székesfehérvári konfliktust. Az uniós zászló kitűzése a konténerek tetejére, a beszédekben elhangzott utalások, melyek szerint: „Magyarország európai csatlakozásának legfőbb akadálya a cigányellenesség. A rasszizmus kelet felé, dél felé kényszerít bennünket, az időben is visszafelé, a régen megszűntnek hitt faji elkülönülés, a fajelmélet alkalmazása felé. Ezt pedig nem tűrjük, nem tűrhetjük, és nem fogja tűrni Európa sem." (részlet Horváth Aladár konténerek mellett elmondott beszédéből) Szimbolikus jelentéseikből adódóan a Rádió utcai konfliktust bekapcsolják egy teljesen más jellegű, magasabb szinten folyó diskurzusba. Nevezetesen abba, amelyben Európa