Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/2 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

ZEMPLÉNI ANDRÁS: Hallgatni tudni. A titokról és az etnológus mások életébe való betolakodásáról

Egy sürgősen megfejtendő „orvosi" titok Ezen a szorongassál teli éjszakán az úgynevezett „vudu halai" összes jellemzői megmutatkoztak, pontosan úgy, ahogyan azokat annak idején Cannon (I 942) meghatározta, C. Lévi-Strauss pedig összegezte: a közösség rémülten elhúzódik egy olyan elítéltként kezelt egyéntől, aki egy rettegett erő áldozata lett, és mint ilyen, veszélyforrássá vált. A vele szembeni csoportviselkedés az illető küszöbönálló halálát sejteti (Lévi-Strauss I 958:183).

11 A halál azonban ebben az esetben nem jött el, megvirradt, és a „gyászolók" szétszéledtek. Nem maradt más hátra, mint a beteggel foglalkozni, és megpróbálni megérteni a történteket. A hirtelen összeesés a rítusvégzés közben, a szent erdő tagjainak páni rémülete, a szülőfalu elkerülése, a halottvirrasztás, a kézbe szorított őzszarv a szenufóknál mind annak a jelei, hogy valami súlyos dolog történt, és egy megfejtendő titokról van szó. A nafarák képzete szerint a szent erdei Anya által minden hetedik évben világra hozott újszülöttek a fétistárgyakhoz hasonló különleges erővel rendelkeznek. Aki a közösség egészét megható ilyen ritka pillanatban az Öreg Asszony „vörös csecsemőire" támad, ráadásul annak saját „erdejében" és mindenki szeme láttára, nem lehet más, mint egy vakmerő, felfuvalkodott és főleg a varázslásban jártas személy.

12 De vajon ki lehetett az, és milyen rejtett indíték sarkallta ilyen kockázatos és förtelmes tett elkövetésére? Ez a kimondatlan kérdés foglalkoztatott mindenkit. Umár látványos rohama egy olyan egyértelmű titok jele volt, amely titkot - annak természetét, tartalmát és természetesen őrzőit - meg kellett határozni. Amennyire Umár élete vagy halála forgott kockán, olyannyira a dráma helyszínéül szolgáló szent erdő hírneve

13 is, ezért a titok kiderítése nem tűrt halasztást. Ebből adódott a következőkben leírt nyomozás néhány sajátossága. Támadás vagy nem? Kilyukasztott test és vérhányás Ismereteim szerint az Umáréhoz hasonló heves rohamok a nafaráknál nem szolgálnak automatikusan bizonyítékot arra, hogy mágikus támadás történt. Bármilyenek legyenek is annak jelei (lásd fentebb), a támadás ténye soha nem vonható le egyenesen a patológiai esetből: a varázsló feladata, hogy megállapítsa azt, és rámutasson, hogy a háttérben egy felfedni való titok lappang. Mikor kora reggel visszatértem Zyékahába, elmesélték, hogy Umár nevelőapja, Padégué éppen akkor vitte el Umárt Kamarikonhoz, Kakpokaha falu híres varázslójához, akivel egyébként egy más eset kapcsán az előző héten találkoztam. Nangoogi Sonrót, Umár nagyanyját szállította, én meg a motorkerékpáromon követtem őket. A varázsló, mihelyt megpillantotta a mozdulatlan, kimerült és gyógynövény maradványoktól piszkos testű Umárt, azonnal fakérgek után nézett, amelyekből egyfajta diagnosztizáló anyagot készített. Mutatóujját belemártva kántálni kezdett, majd Umár mellkasa felé mutatott anélkül, hogy megérintette volna a testét. Umár fájdalmában összerándult, majd pedig mindenki meglepetésére fordult egyet. A varázsló, mint később maga mondta, így „célozta be" azt a pontos helyet, ahol a so/i"yunak nevezett őzszarv láthatatlan lövedéke Umár testébe hatolt. Úgy tűnt, hogy sem nem érintette, sem szúrást vagy bemetszést nem alkalmazott a mellkason. Viszont azt jósolta, hogy az „meg fog nyílni". És pontosan ez történt másnap: videofelvétellel tanúsítha-