Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BELLÉR ILDIKÓ: Nemzeti örökség és identitás a Kínában élő ujgur kisebbség példáján

alapuló elméletekhez köti. Szemben az államnemzet koncepciójával, amelyben nyelvi, kulturális és állampolitikai keretek egyaránt fontos meghatározók, a kultúrnemzet-koncepció a nyelvi és kulturális tényezőn alapszik, amely nem esik egybe az állampolitikai kerettel.

8 Az állampolitikai kereteken jóval túlmutató török-magyar rokonság elmélete a kultúrkoncepció keretébe sorolható, ahogyan ez a hozzáállás jellemzi a magyaroknak az ujgurokkal való rokonítását is. Bár nem hivatkozik konkrét forrásokra, Zimonyi (1997:43 I) megjegyzi, hogy a nem tudományos igényekkel fellépő ujgurelmélet elsősorban biológiai alapú kutatásokra épül, és hozzáfűzi, hogy ez a fajta rokonságelmélet ugyancsak arra az alapgondolatra megy vissza, hogy a nagy történeti múlttal rendelkező népek szerepét kivetíti a magyarságra. Az ilyen típusú eredetnosztalgia azt a fajta erősen romantizáló hozzáállást példázza, amely a klasszikus orientalisztikát is jellemezte, nélkülözve annak tudományos igényességét. Ugyanakkor egyoldalúan öncentrikus marad, amely az orientalisztika Európa-központúságával állítható párhuzamba. Érdemes az érem másik oldalát is szemügyre vennünk, és megvizsgálni, milyen tényezők alakítják a modern ujgurok öndefinícióját. Az ujgurok Az ujgurok a mai Kína északnyugati részén fekvő és a Kínai Népköztársaság összterületének mintegy egyhatodát magában foglaló Hszincsiang-Ujgur Autonóm Területen élnek, amelynek egyben névadó csoportját is alkotják. Óriási fizikai kiterjedése ellenére a földrajzi sajátosságainak következtében, amelynek jellemzői magas hegyláncok és nagy kiterjedésű kősivatagok, az autonóm terület összlakossága mindössze I 7 millióra tehető. Ennek a számnak majdnem felét adják az ujgurok, akik egy török típusú nyelvet beszélő, letelepült, öntözéses földművelést folytató muszlim népcsoport. A kínai lakosság aránya jelenleg megközelíti a 40 százalékot.

9 A kínain és ujguron kívül a HszincsiangUjgur Autonóm Terület lakói közé tartozik még tizenegy, a pekingi kormányzat által hivatalosan nemzeti kisebbségnek nyilvánított csoport, a kazakok, kínai mohamedánok (hui), kirgizek, mongolok, sibék, oroszok, tadzsikok, özbekek, tatárok, mandzsuk és daurok. A modern ujgurok formálásában kétségtelenül részt vettek az e területen őslakos indoiráni nyelveket beszélő csoportok, és a mai Mongólia területéről az I. évezred második felében nagy számban bevándorló török nyelvű népek, többek között a régi ujgurok is. Ezenkívül tibeti, mongol és egyéb etnikai elemek tartós vagy időszakos jelenléte is hozzájárult etnogenezisükhöz. A terület iszlamizációja nagyjából egy időben zajlott a nyelvi eltörökösödéssel, és a 16. századra mindkét folyamat befejezettnek tekinthető. Noha a terület egy része többször került kínai fennhatóság alá a Han-dinasztia kora óta (i. e. 206 - i. sz. 220), csak a 18. század közepén vált a kínai birodalom szerves részévé. Muszlim lázadások és elszakadási kísérletek egész sora jellemezte a tartomány birodalmi történetét, amely 1911 -ben a köztársaság kikiáltásával ért véget. A 20. század első felében a térség továbbra is kínai fennhatóság alatt állt, jóllehet ezt a korszakot kínai kiskirályok önkényuralma jellemezte, akik függetlenítették magukat a távoli kínai központtól, és egyre inkább a szovjet érdekszférába sodródtak (Forbes 1986). A központi kormány a kommunisták győzelme után, I 949-ben vette ismét kezébe a hatalmat, és tartja azóta is szigorú ellenőrzése alatt a területet.