Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)
BELLÉR ILDIKÓ: Nemzeti örökség és identitás a Kínában élő ujgur kisebbség példáján
A tartomány jelenlegi helyzetét a belső gyarmati függés jellemzi (Cladney I 998). A függőségi viszony fenntartását a területen tartózkodó kínai katonaság biztosítja. Az integrációt bevándorlással megoldani kívánó kormányzat az autonóm terület természeti kincseinek kiaknázására elsősorban Kína egyéb területeiről idevándoroltakat alkalmaz, akiket alkalmazási lehetőségekkel csábítanak a betelepülésre. A sivatagos részek többször voltak atomkísérletek színhelyei, és ezen a vidéken találhatók az ország legnagyobb büntetőtáborai. 1992 óta a korábban immunitást élvező helyi muszlim kisebbségekre is kiterjesztették a kötelezően előírt születésszabályozást, amely az ország egyéb területein élő kínai lakossághoz képest egy fokkal engedékenyebb: városi házaspárok két, falusiak családonként maximum három gyermeket vállalhatnak. 10 Mindazonáltal az érintettek az állam beavatkozását sérelmesnek tartják. I 986-ban mintegy fél évet töltöttem Urumcsiban, a Hszincsiang-Ujgur Autonóm Terület fővárosában, a Kínai Népköztársaság északkeleti részén. Kutatási engedély híján az idő nagy részét az ujgur nyelv tanulására fordítottam. Ugyan kapcsolataim nagy része ekkoriban ujgur értelmiségiekkel volt, magyar voltom ritkán váltott ki különösebb reakciót. Megváltozott a helyzet, amikor az I 990-es évek közepén többször hosszabb időt töltöttem az autonóm terület különböző oázisaiban és falvakban is, összesen mintegy nyolc hónapot. Az utóbbi években az ujgurok, legalábbis az ujgur értelmiség körében a magyar-ujgur rokonság elmélete közismertebbé vált. Az ujgurok és kínaiak viszonyát politikai és gazdasági egyenlőtlenség jellemzi, és így az ujgurokat Európához kapcsoló rokonságelmélet a nyilvánosság előtt, a szigorú cenzúra alatt álló ujgur nyelvű sajtóban és médiában nem közölhető, hiszen ez további ideológiai alapot szolgáltathat az ujgur elszakadási törekvések és az ujgur nacionalizmus számára. Ilyen körülmények között nehéz pontosan tudni, hogy honnan is származnak ezek a nézetek. Ujgur irodalmi folyóiratok és helyi fogyasztásra készült helytörténeti munkák könnyebben elkerülik a cenzorok figyelmét és tollát. Ezek gyakran közölnek irodalmi köntösbe öltöztetett cikkeket, amelyek burkolt vagy kevésbé burkolt formában komoly társadalomkritikát tartalmaznak. Ezek a folyóiratok igen népszerűek az ujgur értelmiség körében, falusi iskolák tanítói éppúgy olvassák, ha módjuk nyílik a városi könyvtár meglátogatására, mint városi állami alkalmazottak. Több beszélgetőpartnerem állította, hogy erre vonatkozó információja ilyen forrásból származott, bár abban nem voltak biztosak, hogy a cikkek eredetileg magyar szerzők írásainak ujgur fordításai lettek volna. Valószínűnek tűnik, hogy az ujgurok magyar „őshazakutatók" tollából származó írásokat olvastak, közvetlen fordításban vagy átdolgozott változatban. Mindez a közelmúltban történhetett, és bár az értelmiség köreiben közismertnek tűnik, az ujgur-magyar rokonság elmélete legjobb tudomásom szerint mindeddig nem vált az ujgur identitás tárgyalásának szerves részévé. Noha a politikai helyzet az ilyen típusú témák nyílt feszegetését gátolja," az ujgur értelmiség ismételten kísérleteket tesz arra, hogy identitását, ha korlátozott keretek között is, meghatározza és történetileg igazolja. Ezek a gondolatok óvatosan csomagolt formában hivatalos publikációként napvilágot látnak, bár némelyikük heteken belül a cenzúra feketelistájára kerülhet. Az ujgur identitást fél- vagy nem hivatalos módon tárgyaló munkák, illetve írásban soha meg nem jelenő értelmiségi beszélgetések során a magyar-ujgur kapcsolat egyelőre a kuriózum szintjén látszik megrekedni, és az ujgur értelmiség eddig nem reagált aktívan arra a lehetőségre, hogy a magyar rokonság révén ideológiailag Európához csatolja önmagát. Ilyen
