Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

FRAZON ZSÓFIA: Az ördögszövetség mint büntetőügyi igazság és létrehozásának mechanizmusa

során büntetőelemet is tartalmazott, aminek kiszabásához egy közben hozott ítéletre volt szükség. A büntetőpert nemcsak a bíróság igazsághoz való közelebb kerülésének fokozatai alapján, hanem a titkosság-nyilvánosság oppozíciója mentén is szakaszokra osztható. A kínvallatás foganatosítása mindig a titkosság elvét erősíti mint a bizonyítékkeresés titkos módja, ahol nemcsak a vádlott teste van elrejtve a külvilág szeme elől, hanem sok esetben a kínvallatás alkalmazásának pillanatáig maguk a vádak és az addigi eljárás pontos menete is rejtve marad a vádlott előtt (vö. Foucault 1990:50-56; 1998:43-65; Henningsen I 988:40-5 I). A titoktartás a nyomozás során kihallgatott tanúkra is vonatkozott.

5 A titkosság és titokban tartás egyértelműen a hatalom fegyvere a vádlottal szemben, egy olyan, a hatalom által írt forgatókönyv szabályai szerint működő, titkos eseménysor, aminek a szabályai csak a hatóság számára ismertek. Ebben rejlett fő ereje. A titkosság elvét tovább erősíthette a nyomozás során felvonultatott adminisztrációs intézményrendszer is, amiben megnyilvánult továbbá az írásbeli kultúra hatalmi helyzete a szóbeli kultúra felett. A kínvallatás végrehajtásának titkossága viszont abban a pillanatban megkérdőjeleződött, amikor a vádlott teste láthatóvá vált a társadalom számára. Ez az ítélethozatal és az ítélet végrehajtása közötti időszakban valósulhatott meg. A végrehajtás pontos szabályait ugyan valóban csak a hatóság ismerte, de következményei nyilvánosságra kerültek, így a társadalmi csoportok kialakíthatták a kínvallatás menetéről a saját elképzeléseiket. Nem hiszem, hogy nagyon elrugaszkodnék a valóságtól, ha azt állítanám, minden bizonnyal ez volt a cél. Tehát míg a kínvallatás alkalmazásának mechanizmusa a titkosság, addig az eredmény „megmutatása" a nyilvánosság elvét erősítette. A kínvallatás így a titkosság-nyilvánosság oppozíciójának megjelenítésében nyerte el jelentőségét, és gyakorolta elrettentő hatását.

6 A kínvallatásnak a büntetőper menetében való elhelyezése szempontjából egy harmadik lehetőségre is szeretném felhívni a figyelmet, amiben tovább hangsúlyozódik a kínvallatás intézményrendszerének átmeneti - megkockáztatom -, ellentmondásos volta. Ezt a lehetőséget Foucault részletesen kifejti Az igazság és az igazságszolgáltatási formák című könyvében (Foucault I 998), amely öt előadás az igazságszolgáltatás három formájának (próba, nyomozás, panoptizmus) vizsgálatára. Elméletében a kínvallatás intézménye tulajdonképpen a próba továbbélése a nyomozás eljárásában, ahol a próba a középkori kultúra sajátja (ami nem egyenlő kizárólagos jelenlétével, és nem egyenlő azzal, hogy más korokban ne fordulhatna elő), és nem tartalmazza sem a tanúvallomások, sem a nyomozás, illetve kivizsgálás fázisát. Azt, hogy „kinek" az igazsága jut érvényre, az erőviszonyok határozzák meg. Módszere az összecsapás, küzdelem (egyéni vagy közösségi). A boszorkányperek történetének fontos próbatételi eljárása az istenítélet, ami a bűnösség vagy ártatlanság megállapítását szolgálta, de kiszabhatták ítéletként is.

7 Foucault vizsgálatai szerint Nyugat-Európában az ilyen típusú próbatételi eljárás a 12-13. század fordulóján veszített jelentőségéből. Addig viszont a feudális jogrendszer egyik alappillére volt, ami a győzelem és veszteség oppozíciójára épülve a győzelem elnyerésére irányult. A próba az a rendszer, ahol nem az derült ki, hogy ki mondott igazat, hanem az, hogy ki az erősebb. Ilyen módon a háború ritualizálása, annak szimbolikus áthelyezése (Foucault I 998:24-66).