Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

FRAZON ZSÓFIA: Az ördögszövetség mint büntetőügyi igazság és létrehozásának mechanizmusa

súly-, vagy ha szövetséget kötött, és a szövetség révén a keresztény vallástól eltávolodott, az ördöghöz pedig közelebb került, nemcsak lélekben, hanem testben is. A gyakorlat sok esetben nem követte ezt az elméleti kiindulópontot. Az alábbiakban azt vizsgálom meg, hogy a bíróság milyen módon jutott el a végső ítélet megalkotásáig, milyen koncepciókkal és módszerekkel alkotta meg az igazságot, ami alapján a vádlott bűnössége vagy ártatlansága erősödött meg. A vallatás elméleti keretének vizsgálata Előfeltevésem, hogy a vallatás során alkalmazott erőszak alapvetően befolyásolhatta a vádlott által - beismerő vallomás formájában - elmondott igazság tartalmát. Ez már a korábbi vizsgálatok során is feltételezhető volt, amikor arra a megállapításra jutottam, hogy az ördögszövetség képzetrendszere leggyakrabban a kínvallatás kérdéseiben és a kínvallatás hatására tett beismerő vallomás narratív struktúráiban található meg (Frazon I 999:207, 222-223). A vizsgálatot erről a pontról kívánom folytatni. A kínvallatás helye a büntetőper során Ha úgy tekintek a büntetőperre, mint az igazság kiderítésének eszközére, akkor három fontosabb, egymástól jól elválasztható szakaszra lehet osztani. A szakaszok aszerint válnak el egymástól, hogy a per az igazság kiderítésének milyen szakaszában áll. Eszerint az első szakasznak a hatóság részéről a gyanú meglétét, és ennek vád alakban való megfogalmazását tekintem. A második szakasz a nyomozati eljárás, ami a bizonyítékok felkutatásával és a felkutatás különböző módozataival egyenlő. A harmadik szakaszba tartozik az ítélet és végrehajtása. Az igazság tudásának és nem tudásának viszonyrendszerében a per első szakaszában a hatóság csak az igazság fölötti gyanújával élhet, viszont a harmadik szakaszban már biztosan tudja az igazságot, amit a - számunkra is legfontosabb - második szakaszban, segítők bevonásával „hoz létre". Ha így tagolom a büntetőpert, akkor a kínvallatás egy átmenti formát jelent, amiben keveredik a nyomozás (mint a bizonyítékok felkutatásának módozata) és a büntetés egy eleme. Ez az első látásra paradox kijelentés összefügg a vádlott bűnösségével és ártatlanságával, pontosabban fogalmazva azzal, hogy a hatóság a per melyik pillanatától fogva tartotta a vádlottat bűnösnek. Foucault szerint a vizsgálat során a bizonyítás „nem dualista rendszerként (igaz-hamis) működött, hanem a folyamatos fokozatosság elvén: a bizonyítás során elért fok a bűnösség egy fokát jelentette, következésképp a büntetés egy fokát vonta maga után." (Foucault I 990:58-59.) A Praxis Criminalis ezt a következőképpen fogalmazza meg, miután felsorolta a vizsgáló bíró számára a vádlott kínvallatás alá vethetőségének indokait: „Ekkor a bíró vizsgálatra bocsátja [a vádlottat - F. Zs.1, hogy vajon a végrehajtott próba mellett dolgairól, és magáról minden megtudható-e? És a közben hozott ítélettel kínvallatásnak lehet alávetni..." (Praxis Criminalis LX. cikkely 3. §; Sugár, szerk. I 987:246.) Az idézett részből a közben hozott ítélet kifejezésre szeretném felhívni a figyelmet, ami talán mutatja, hogy nem is állunk olyan messze az igazságtól, ha azt a feltételezést véljük megerősödni, hogy a kínvallatás a nyomozati eljárás