Földessy Edina, Szűcs Alexandra, Wilhelm Gábor: Tabula 3/1 (Néprajzi Közlemények; Budapest, 2000)

BELLÉR ILDIKÓ: Orientalisztika és antropológia (Wilhelm Gábor interjúja Bellér Ildikóval)

foglalkozó filológusok (elsősorban leíró nyelvészek, nyelvtörténészek) mellett a Kelet történészei azok, akik vállalják az orientalista „címkét". Képzett antropológusok még akkor is szívesebben hangsúlyozzák antropológus voltukat, ha esetleg orientalisztikai tanulmányokat is folytattak (amire egyelőre kevés példa van). Pedig a hagyományos filológia művelői a szomszédos tudományágak között éppen a néprajzot tartották megközelíthető területnek. Valószínűleg még pontosabb, ha azt mondom, hogy a I 9. század végének Kelet-kutatói nem ismerték a modern diszciplináris határokat: számukra természetes volt, hogy amikor egy kevéssé ismert török nyelvet, illetve dialektust akartak megismerni, szöveggyűjtésük során a helyi társadalom, gazdaság és kultúra részkérdéseire is választ kerestek. Érdemes ezeket a szövegeket is figyelembe venni, és nemcsak mint nyelvészeti nyersanyagot, hanem mint néprajzi alapanyagot is kezelni. Követendőnek tartom ezeknek az orientalistáknak az interdiszciplinaritásra való törekvését is. Ennek fontosságát újabban a modern orientalisták egy része is felismeri. A filológia szintén nehezen megfogható fogalom, nyelvi (elsősorban nyelvtörténeti) és irodalmi kutatások jellemezték, de tágabb értelemben a filológusok körében helyet kapott a vallás- és kultúrtörténet, és sok más, a néprajzzal rokon témákra összpontosító kutatás is. Talán a filológiát leginkább szövegközpontúságán keresztül lehet jellemezni. Azonban szövegek pontos leírása, kritikai kiadása, részleteinek magyarázata manapság művelőinek egy része számára zsákutcának tűnik, a szövegek számukra akkor válnak izgalmassá, amikor nagyobb összefüggésekhez is elvezetnek. Minek tekinthető szerinted ma az orientalisztika? Különböző tudományok gyűjteményének egy tágabb földrajzi specializáció keretében? Azt hiszem, hogy a diszciplináris elnevezéseknek nincs különösebben nagy jelentősége, az orientalisztika elnevezést nem tartom különösebben szerencsésnek, létjogosultsága tudománytörténetileg igazolható csak. Ugyanakkor nem tartom akadálynak, ha valaki ez alatt az elnevezés alatt a nagyobb összefüggésekre is választ kereső, más tudományágak eredményeit is figyelembe vevő munkát végez. Miként reagál az orientalisztika az „orientalizmus" néven kialakult kritikára? Ráadásul az orientalisztika és az antropológia itt mintha egy cipőben járna. Mindkettő a másik, mégpedig az Európán kívüli másik tanulmányozására jött létre. Ugyanakkor épp a Te cikked mintha azt mondaná, hogy vigyázni kell az önmeghatározásokkal, nehogy túlzott leegyszerűsítésekkel újabb kliséket gyártsunk. Az az érzésem, hogy az orientalizmusvitára éppen azok reagáltak aktívan, akik amúgy is szívesen lépik át a diszciplináris határokat, de azt hiszem, az egész vita egyfajta érzékenységet teremtett a kutatókban. Én nem vagyok híve a diszciplináris kényszerzubbonyoknak. Persze nehéz, amikor egy tudományágat szinte lehetetlen behatárolni, mert határai annyira bizonytalanok. Ez jellemzi az antropológiát és az orientalisztikát is. Nem lehet azt mondani, hogy ezek bizonyos pontokon érintkeznek egymással, vagy találkoznak, mert egyiket sem tudjuk határozottan körvonalazni. Mégis éppen ez a határtalanság az, amely nagy szabadságot ad művelőik számára abban, hogy milyen irányba vigyék tovább kutatásaikat, és milyen módszerekkel.